Muzsay.hu

©2008-2019, Muzsay.hu | E-mail: imuzsay@gmail.com
 

Útleírások - Dalmát körutazás

Valahogyan úgy adódott, hogy erről az útról nem készítettem azonnal beszámolót, nem volt kedvem, nem volt időm, nem tudom mim nem volt, de toltam magam előtt az írást, hogy majd, majd, majd… Egészen a mai napig, ez az időpont 2013. február hó!

Időközben megjártuk Bécset, Kassát, Svájcot, Bácskát, volt amiről írtam, volt, amiről nem, minden más fontosabb volt, mint ez a beszámoló. Más „fontos” dolgaim is akadnak persze, de mára eljutottam arra a pontra, hogy nincs halaszthatatlan teendőm, valami „nagyobb” ügybe bele kell vágnom, mert csak elszöszmötölöm a időmet, a helyett, hogy „komoly” dolgokkal foglalkoznék. Így azután ma délután rászántam magam az írásra. (Férjem dolgozik, TV-t nem nézek, gyerekekkel csak holnap kell törődnöm, ráérek.)

Kis kitérő következik (nem mintha az eddigi nem kitérő lett volna!): Volt egy Kollégám, már eltemettük szegényt, pedig jóval fiatalabb volt nálam, Véssey Ákos, Ő mondta nekem, ha vinnyogtam, hogy nincs kedvem az íráshoz: Ibici, csak kezd el, írd le az első mondatot és meglátod a többi már jön magától. Munkakörömhöz tartozott - mint rendszerszervező - a vállalatom illetve az ügyfelek és a számítástechnika közötti feladatok összehangolása, megoldása, szabályozása, rendszerbe foglalása, mindezek leírása, betanítása stb., stb.

Ha akkor bevált az Ákos tanácsa, bizonyára most is érvényes, hát lássunk neki...

Valószínűleg azért nem volt olyan fontos ennek az útnak a leírása, mert nem volt „nagy” élmény, valahogy „nem jött össze” ez az út. Pedig csodálatos helyeken jártunk, volt benne természeti csoda, ember alkotta építmények, kellemes útitársak, és egy rém unalmas kísérő hölgy. Talán ez utóbbi lehetett a baj, egy probléma mentes utaskísérő. No meg a meleg! Hiába megyünk kora tavasszal, valahogy évszázados meleg rekordok dőlnek meg, amikor mi utazunk. Még az is lehetett a kedvtelenségünk oka, hogy befizettünk egy baltikumi körutazásra, amit érdeklődés hiánya miatt, lemondott az utazási iroda. (Másodszor történt velünk ilyen.) Amire találtunk egy megfelelő utat, halasztódott az utazásunk időpontja egyre későbbre, május közepére. Így történt, hogy a Dalmát körutazást, lelkesedés nélkül, jobb híján választottuk!

Dalmácia, még a neve is gyönyörű, dallamos, és meleget sugárzó. Zadar, Šibenik, Trogír, Split, Klis, Makarska, Dubrovnik, Primošten mindez a horvát tenger parton, a magyarok sokasága által felkeresett nyaraló illetve üdülő helyek. Ha annyi sok magyarnak megfelel, akkor bizonyára nekünk is tetszeni fog. Ráadásnak a Plitvicei-tavak, amelyek „útba esnek jövet-menet”.

Hát akkor „Alea iacta est!”, indulhatunk!

2011. 05. 18. szerda

Rossz tapasztalataink miatt (egy másik utunk alkalmából, Szerbiában, leszállítottak mindenkit az autóbuszról, csomagjainkat kipakoltatták.) kissé rettegtünk a határtól, amelyet Letenyénél léptük át, de felesleges volt izgulni, mert volt ugyan egy kis ellenőrzés, de semmi probléma. Átkeltünk a Mura folyó Zrínyi-hídján, kisvártatva a Dráva folyón és nemsokára Zágráb mellett találtuk magunkat. Pihenőt autós magállóhelyeken tartottunk városi látványosság semmi. Jegyzeteimből még az derült ki, hogy helyesen tettük, hogy a határnál váltottunk pénzt, mert 800 kuna belépőt kellett fizetnünk, de hogy hol, miért, nem derül ki, már nem emlékszem. Lehet, hogy azonnal a határnál, hogy egyáltalán beléphessünk az országba? Lehet.

Zágráb Horvátország fővárosa. A főváros említésével kapcsolatosan megtudtuk, hogy Jugoszlávia szétválása után Horvátország önálló köztársaság lett és mint ilyen önálló gazdálkodású agrár-ipari ország. Termékei: búza, burgonya, cukorrépa, szőlő, halászat, hajóépítés, valamint a turizmus a legfőbb termelési ágazata.



Zágráb egy 1689-es metszeten

Sok-sok évvel ezelőtt már jártunk Zágrábban, akkor eléggé alaposan megnéztük, ezért nem nagyon bántuk, hogy elrobogtunk mellette.

Nemsokára Karlovac (Károly város) közelébe értünk, de itt sem álltunk meg, csak meghallgattunk kísérünk vonatkozó szavait: Karlovac a vizek városa, és hogy a vár 900 török koponyára épült. A 900 török koponyáról szóló történetet nem találtam meg az Interneten, de ettől még előfordulhatott, hogy valóban így történt. Lehet, hogy csak legenda, mint a Kőműves Kelemenné története, de szokták volt mondani, hogy „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!” Minden esetre idemásoltam egy metszetet, amely Karlovac első építményei közül való, amely ma is nyomokban meg van és a belváros foglalja magában, bár a várfalak köveit, nagy számban széthordták, elbontották.