• «
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• 6
• 7
• 8
• »

2005. 07. 10. vasárnap

*King’s Cross pályaudvar (BBC, virághegyek) *St. Pankras templom *Könyvtár *St. Jakab templom

Az Euston pályaudvaron mentünk le a metróba, (Fekete, Sárga-zöld) a Tower-ig fuvaroztattuk magunkat.

*Tower híd *Tower lift (Szerkezet, kilátás) *Tower Múzeum (Kék vonal mutatja az utat, gőzgép kéménye)

Ebédeltünk a Temze partján, bámultuk a sokaságot, majd befizettük magukat a Tower várba. *Tower vár: Cellák, Koronázási ékszerek, Ko-Hi-Nor gyémánt Kápolna /zárva volt/ Hollók (A legenda szerint addig áll a vár, amíg a holló ott tartózkodnak, ezért, hogy ne tudjanak elrepülni, levágják a repülő tollaikat!) Fehér torony /Fegyvergyűjtemény/ Kivégzőhely Korabeli ruhákba öltözött színielőadás.

Visszaszálltunk a metróba és elmentünk a

*Monument-ig (Az 1666-os tűzvész emlékére emelték (666 a Sátán száma!)

Kiléptünk a metró felszíni kapuján és ott álltunk a Monument alatt, fordulhattunk is vissza. Lefotózni is alig bírtuk, annyira alatta álltunk az óriási toronynak. Eszünkbe jutott két barátunk, akik elbeszélésük szerint metróval nézték meg Londont, időnként felbukkantak egy látványosságnál: Jé, művészet, és mentek vissza a föld alá. (Pár órájuk volt csak London megtekintésére.) Ismét metróval jutottunk el London legrégebbi templomához.

*Southwark katedrális

Mivel nem tudtuk lefotózni a templomot (Szűk itt a hely!), és bemenni sem tudtunk, hát a kertben megebédeltünk. Ebben a templomban is mise volt, a II. vh. áldozataira emlékeztek veteránok részvételével. Nagyon érdekes látványosság volt a sok borzasztóan öreg (idős) úr (némelyik szoknyában) és hölgy, megszámlálhatatlan kitüntetéssel a mellükön, elegánsan, a sokaság tiszteletével körülvéve feszítettek.

Gyalog indultunk tovább a zegzugos kikötőben és amikor már azt hittük, hogy eltávolodtunk a Temze partjától, egy kanyar után megpillantottuk egy kis dokkban

*Sír Francis Drake vitorlás hajóját. (Rekonstrukció!)

Ő volt az, aki először körbehajózta a Földet. Nagyon szép hajó volt, és hatalmasnak tűnt. Közben légiparádé volt az égboltozaton.

Elérkeztünk Shakespeare

*Globe Színházához,

be is mentünk, de várnunk kellet öt óráig, amikor indult az utolsó vezetés. (Mázli!) Este előadás volt. Próbáltak a színpadon. Az Uram agyba-főbe fotózta a „mindent” és, szerintem sírhatott is egy kicsit, mint én Mükénében, hogy Ő ott lehetett, hogy ott állhatott Shakespeare Globe színházában! Egyébként a színház igényes módon a korhűség maradéktalan betartásával, teljesen fel volt újítva. Ugyebár ez a színház egyáltalán nem eredeti, egyetlen porcikája sem, mert leégett, többször is. Az általunk látott épület azonban a hitelesség látszatát kelti, mert még az építés módja is „eredeti”, semmi sem egyenes, semmi sem szögletes, hanem kedvesen, aranyosan bumfordi. Tényleg ilyen lehetett!

*Tate Modern Múzeum

következett, be is jutottunk (Hatalmas erőmű csarnok lett átalakítva, Múzeummá!), de csak az információs pultig! „Frida Kahlo Tickets” című pult redőnye le volt húzva! Húsz perc múlva lett volna hat óra, de már nem engedtek be! (Én sem fogom Őket beengedni!) Dühöngtem, hogy mi az, hogy hatkor bezárnak, amikor itt a rengeteg turista? A Férjem mondta, hogy nem baj, majd visszajövünk! Persze, hogy visszajövünk, de most lenne időnk, és olyan sok helyre vissza kell menni (Westminster, Eye, Dali) és még annyi mindent nem láttunk! Hiába, nem lehetett mit tenni!

Hirtelen azt éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok és furcsa módon meleg is lett, nagyon. Tapasztalásunk lett a londoni utunk során, hogy délelőtt nagyon jó az időjárás, de délutánra, kb. 6 óra körül, hirtelen meleg lesz, fullasztó, izzasztó meleg. Reggel kellett a melegebb cucc este pedig cipeltük.

Nekivágtunk a gyaloghídnak és egyenesen a

*St. Paul’s Cathedral

18 órai istentiszteletének kellős közepére érkeztünk. (Csoda, hogy beengedtek!) Szépen leültünk és hallgattuk a misét, én pedig ezeket a sorokat véstem a jegyzetfüzetembe. Kislányunk mondta, hogy a pap megemlékezett a robbantás áldozatairól. Hét órakor ért véget a szertartás és a templomot azonnal be is zárták. Nem tudtuk alaposan megtekinteni a mise alatt, pedig nem illő mászkálni! (Ide is vissza kellett mennünk!)

A Férjem útiterve szerint tovább haladva, a „jogász negyedben” egy templomot, amelynek díszei között fura kis alakokat, törpéket és sárkányokat kellett volna lelnünk. De a jogi kollégium kertje, minden kapuja be volt zárva, valószínűleg ideiglenesen, mert frissen nyomtatott SECURITY feliratokat találtunk minden bejáraton. (Ezen a helyszínen forgatták A Da Vinci kód c. regényből készülő film egyes jeleneteit.)

*Jogásznegyed (Egyetem, templom, kollégium, park).

További (előírt napi) programunk szerint a

*Covent Garden Operát a *Royal Színházat és a *Színház Múzeumot

kerestük meg. Olyan fáradtak voltunk, hogy csak vonszolni tudtuk magunkat és leülni sem mertünk, mert tapasztalásunk szerint, elindulni még sokkal rosszabb, mint folyamatosan menni. A sok színház környékén találtunk egy

*Kis balerina szobrot,

olyan aranyos volt, hogy úgy döntöttünk, mégis leülünk egy kicsit pihenni. Szerencsére az előírt programot teljesítettük, így elindulhattunk vissza a szállodánkba. Mindig nagyon könnyen haza tudtunk volna érkezni, de mint azt már említettem a Piccadilly Line a robbantás miatt le volt zárva, kerülnünk kellett. A metró fekete vonalán (Black Line) kétszer át kellett szállni és a metró megálló is elég messze volt a President Hoteltől. (Normális körülmények között a szállodánk sarkánál van a megálló, Lásd: 2. paraván!) Ismét vásároltunk a kis Tesco boltban, fürödtünk és ettünk. (Lábainkat már nem is éreztük!)

Londoni tartózkodásunk alatt szokásunkká vált a TV nézés. Soha egyik utunk alkalmával sem tettünk ilyet, mert esténként, már fürödve az ágyban, a napi eseményeket szoktuk felidézni, elrakni a képeket, amiket vettünk, újra nézve a térképet, leírni az útvonalat és a látottakat az elkészítendő fotóalbum ill. a napló számára. De akkor ott Londonban nem lehetett nem nézni a TV-t. Lenyűgöző volt! Mintha nem is ugyan abban a városban lettünk volna. A Lányunk értékelte nagyon a BBC adásait és napközben is mindenfelé „kis stábokat” láttunk. Azonnal, mindent az utcáról közvetítenek. Különös tekintettel a rendkívüli eseményekre a szokásosnál is nagyobb volt a felhajtás, ráadásul ünnepnap, és a II. vh. veteránok ünnepe volt. Szerencsénk volt, hogy éppen úgy alakult az aznapi programunk, hogy a „nagy események” helyszínét el tudtuk kerülni, mert a TV-ben látottak alapján, biztosan beszorultunk volna a tömegbe. A királynő is jelen volt, több eseménynél is és Őt mindenki látni akarta + őrségváltás! Mi már előző nap végigjártuk az érintett helyszíneket, mint pl: St. James park, Királyi Palota, Westminster Apátság.

Fogalmunk sem lehetett arról, hogy az angolok „Bombs Attack” nélküli időkben milyenek de, ha nem láttuk volna nap mint nap a TV-ben a sok borzalmat, az utca emberétől nem tudtunk volna meg semmit! A viselkedésükből, nem derült ki semmi. Valószínűleg ezt nevezik „angol hidegvér”-nek, és ezt tapasztaltuk! Pedig az „utca embere” eléggé kevéssé angol, ilyen színes népességet még nem láttam egyetlen országban sem, ahol addig megfordultam, természetesen beleértve Dániát is, ahol már 20 évvel ezelőtt sem volt mindenki szőke!