Muzsay.hu

©2008-2019, Muzsay.hu | E-mail: imuzsay@gmail.com
 

Útleírások - Nagy Svájci körutazás

egy-egy kiemelkedő ház, vár, templom, kolostor formájában, amiért utazunk, amit nézni szeretünk, azok többsége éppen nem volt látható! Tatarozták, beállványozták, befedték, éppen elszállították, hát ezekre vonatkozott a Férjem megjegyzése! 

És ebből a sorozatból, akkor még nem tudtuk, hogy sorozat lesz belőle, az Arany tetőcske lett az első! Még nem voltunk nagyon mérgesek és lefotózott a Férjem egy cukrászda kirakatot, ahol az Arany tetőcske élethű másolata volt látható a kirakatban, cukorból, marcipánból, az is nagyon szép volt!

"Valami van, de nem az igazi!"

Kaptunk egy kis szabad időt, nem sokat, csak éppen annyit, hogy a Maria-Theresien-strasse-n végigsétáljunk a diadal kapuig, amelyet  Lipót menyegzőjére terveztek (későbbi II. Lipót császár), de I. Ferenc császár halálának emlékműve lett, 1765-ben.

                                             

Természetesen nem maradt ki az Anna-oszlop (1706 Bajor kivonulás emlékműve), és a hatalmas sí sánc, ami számomra félelmetes, hogy mer valaki ekkora magasságból csupán a sílécére, majd a levegőre támaszkodva lecsusszanni, leugrani. Ráadásul, hogy lehet ezt gyakorolni, mit érez, amikor először  teszi?

Téli olimpia: 1964., 1976., 2012 ifjúsági

Megcsodáltuk még a két lopakodó felkelő szobrát a diadal kapu után (Andreas Hofer vezette 1809-es népfelkelés Tirol felszabadításáért). Az Inn partján az Uram készített pár fotót, majd vissza sétáltunk az autóbuszunkhoz. A visszafelé úton még volt alkalmunk pár nevezetességre, igaz éppen csak rápillantani, például: Fugger-palota, Szervita templom, Spitalkirche, városháza. Megbeszéltük (már a buszban), hogy hazatérve újból megtekintjük a régebbi utazásunkkor készített képeket, hogy jobban  rögzítsük az agyunkban Innsbruckot!

Folytattuk utunkat, a még Ausztriában levő Flisch nevű helységbe, ahol nagyon jó szállásunk volt a Crystall nevű kis szállodában. Az Uram legnagyobb gyönyörűségére jókora bécsi szeletet kaptunk vacsorára. Az egész napi ülést és a vacsorát levezetendő, sétát tettünk a kis városkában. Újra megállapítottuk, hogy Ausztria még mindig nagyon tökéletes, tiszta, csinos, hangulatos, vonzó   és minél kisebb egy település, annál aranyosabb, kedvesebb. A piros kockás ágynemű pedig egészen megható figyelmesség a részükről. De, hogy minden mennyire relatív, további utunk során, amikor már megbarátkoztunk egy-egy útitársunkkal, valaki közölte, hogy olyan volt az az ágy, mintha asztalterítőn aludt volna! Hát így tegyen eleget egy vendéglős a kuncsaftjainak!

A városka temetője

Ezzel utazásunk első napja véget is ért.

2012. május 12. szombat

Reggel szakadt az eső és úgy nézett ki, hogy egyhamar nem is hagyja abba. Legalább 25 Celsius fokot hűlt a levegő, ami nem lett volna olyan nagy baj, csak az eső ne esett volna, de esett! Reggeli (friss császár zsömlét kaptunk, igaz nem ˝ 7-kor indultunk, ezt a megjegyzést csak a családom tagjai értik!) után, amikor gyülekeztünk az autóbusznál már látszott, mi vagyunk a  "balekok". Lengén öltöztünk, ahogyan szoktunk, esőkabát a táskában, felső ruházat alig, egyelőre nem baj úgyis buszozunk! A többiek, hát az bizony fantasztikus volt, esőkabát, eső dzseki, ernyők, hátizsák mindenkinél mindenféle védelmi, meleg holmi volt, ezek tudnak valamit, amit mi nem!

Gyorsan beszálltunk a buszba tőlünk indulhatunk. A többiek azonban tanakodtak, mit vigyenek fel a buszba, mi tegyenek a csomagtartóba, mire lehet még szükségük (talán még bunda bugyi is volt náluk!) A sofőrünk nyugtatgatott mindenkit, hogy így is jó,