Muzsay.hu

©2008-2019, Muzsay.hu | E-mail: imuzsay@gmail.com
 

Útleírások - Toszkána és Itália zöld szíve Umbria

2010. 10. 05. kedd

Adós maradtam a „személyzet” bemutatásával. Idegenvezetőnk: Harangi Tünde, nagyon ügyes hölgynek bizonyult. Sofőrjeink: Szőke Zsolt és Varga István, ők is ügyesek voltak, csak egyszer kóvályogtak egy kicsit, ha jól emlékszem Sienában azaz annak elővárosában egy buszpályaudvar és egy lakókocsi tanya körül, de ott bárki eltévedt volna. Az első nap nem volt büfé, mert hírtelen kellett indulniuk és már nem volt idő az autóbusz itallal való feltöltésére, amikor megoldották, onnantól kezdve mindig tőlük vettük az italokat.

Erre a napra két program volt előjegyezve Firenze és Pisa megtekintése, majd vissza a szállodába.

Megint nagyon korán kellett kelni, mert – mint kiderült – új rendeletet hoztak, amely szerint turista busz 7:45 és 8:30 között nem közlekedhet a városban. Ebben az időszakban mennek a gyerekek iskolába és a balesetmentes, nyugodt közlekedésük elősegítésének érdekében a nagy autóbuszokat kitiltották.

Hát akkor nincs más megoldás, a jelzett időpont előtt el kell hagynunk a várost, a másik időpont már késő! – mondta a Tünde, szigorúan, nehogy valakinek eszébe jusson, hogy talán nem lehetne…………. nem! Határozottan érezte mindenki, nem is szólt senki egy szót sem. És a teljes csapat 7:35-kor az autóbuszban ült. Nekem egy kicsit rosszul esett a dolog, mert mindig nagyon félek, tartok tőle, hogy nem sikerül minden (minden) dolgunkat elintézni az adott időpontra és akkor egész nap rosszul érezzük magunkat, de kár volt izgulni, minden rendben volt. 7:40-kor pillanatok alatt eltűntünk a városból

Nem tudom hány km-t haladtunk, amikor a Tünde egyszer csak leparancsolta az autópályáról a buszt egy mellékútra és: Irány a vasútállomás! Transzfer a helyiérdekű vasút! Elfutott jegyet venni, mi addig a nagy forgalmú pályaudvaron nézegelődtünk, mint a falusi kislány Pesten. Jött a Tünde: Mehetünk, három megállót megyünk, azaz a 3. megálló már Firenze lesz. Tünde állította, hogy az autópályán délre sem értünk volna Firenzébe, márpedig nekünk drágább az időnk annál, hogy egy autóbuszban, a reggeli dugóban töltsük, a helyett, hogy Firenzében sétálnánk. Nagyon meggyőző volt, meg az is egy élmény, hogy vonattal menjünk Firenzébe. Nekünk, utasoknak, külön pénzbe nem kerül, ő fizeti a jegyet! - tette még hozzá, feleslegesen mert mi – utasok már bele voltunk törődve. Kissé rossz volt azonban, hogy a mi HÉV-ünknek megfelelő vonat zsúfolt, koszos, piszkos, levegőtlen, fülledt meleg és büdös, szóval utálatos volt. Meg támadt egy gyanúm. A bevásárló központok a város körül vannak és így van ez itt Firenze körül is. Tehát amíg mi bevonatozunk a városba, addig a sofőrök be tudnak menni egy ilyen bevásárló akármibe és feltöltik a büfét, amire nem volt lehetőségük és ez bevétel kieséssel jár! Ráadásul nem kell bemennie a busznak Firenzébe és ott drága parkoló díjat fizetni stb., stb. Végül is minden OK, hiszen mindenki jól jár, hiába ügyes nő ez a Tünde. (Ennyit egy kicsi busz fáradékonyságáról!)

Megérkeztünk a firenzei pályaudvarra. Ronda, hiába Firenze, a pályaudvarok és a környékük minden városban rondák, legyen az London, Koppenhága, vagy éppen Firenze, ronda. Kivétel ezen megállapítás alól a berlini, kormányzati negyed mellé épített, hatalmas és gyönyörű pályaudvar, ahová több szinten érkezik vonat és metró és HÉV és tiszta és ragyog és egy egész várost alkot az építmény. Kívül, körülötte nincs semmi, nincs hajléktalan szálló, sem bódé város, sem semmi olyan, ami a világ összes többi pályaudvarát rondává teszi. (Csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy a mi Nyugati pályaudvarunk a világ, egyik, legszebb építménye, az Eiffel-iroda tervezte, tehát nem az építményekkel van baj, hanem a körülöttük kialakult járulékokkal!) Kíváncsi lennék kb. 20-30 év múlva milyen lesz a berlini pályaudvar környéke, vajon tudják-e tartani a mai színvonalat?