• «
• 1
• 2
• …
• 22
• 23
• 24
• 25
• 26
• 27
• »

Filippo Lippi 1469-ben Spoletoban hunyt el, 63 éves volt. Madonnáit a „feleségéről” mintázta (azért tettem idézőjelbe, mert Filippo Lippi szerzetes volt!). Idemásoltam az Internetről egy szöveget: Lucrezia egy firenzei, Francesco Buti, gyönyörű lánya volt, akit egy időre valószínűleg a nővérek gondjaira bíztak. Lippi engedélyt kért, hogy Lucreziát használhassa Madonnája ihletéül, ám a lányt szenvedélyes szeretkezés után megszöktette és saját házában tartotta az apácák minden, a lány visszaszerzése érdekében tett, erőfeszítése ellenére.

Filippo Lippi a „fra” ellenére kicsapongó életet élt, Lucreziát is többször megcsalta, de minden Madonnában mégis mindig Őt festette meg!

A Dóm gyönyörű volt, megérte a fáradságot, amit a felmászás okozott.

Ezután a Ponte delle Torri a Tornyos-híd megtekintése következett. Ez a híd valamikor római vízvezetékként szolgált, mára gyalogos híddá alakították, a tetején át lehet kelni a túloldalra.

A hídon a 3. ív felett látszik a képen egy parányi fekete pötty, az a pötty az Uram, csak a méreteteket szerettem volna érzékeltetni. Ez a híd látszik a Spoletora vonatkozó legelső képen is. A híd 230 m hosszú és 81 m magas! (Ha csak ezt a 81 m kellett volna megmászni már az is elég lett volna!)

A hídról nézve, igen közelinek látszott a fellegvár Rocca Albornoz, amit csak azért mutatok meg ebből a nézőpontból is, mert ugye az elején azzal vigasztalt az Uram, hogy nyugi oda nem kell felmászni! A fellegvár érdekessége, hogy valamikor pápai erődítmény, majd Lucrezia Borgia otthona, a közelmúltban pedig börtön volt, a Vörös Brigádok terroristái raboskodtak itt.

Ezután kis pihenőt tartottunk egy „minden vagyok” című helyen, kávézó, illemhely, söröző, étterem, emléktárgy árusítás és ki tudja még mi minden volt. Itt vettük az unokáinknak a gyöngyfűzéses kis karkötőket. Majd elindultunk lefelé a városból, szabadidőt kaptunk erre a cselekedetre, azaz mindenki a saját tempójában jöhetett le a hegyről a megadott időn belül. Így lett lehetőségünk egy kis városnézésre. (Sok időt nem kaptunk, mert igyekeznünk kellett a következő látványossághoz.)

Spoletoi utca és boltok

Az egyszerű, Chise di S. Eufemia XII. századbeli, templom háta a Dóm térre „néz” a bejárata pedig egy közintézmény udvarán van, elég nehéz „felfedezni”. (Zárva volt.) … A vízvezetéken kívül, a római birodalom nyomait, más építményekből is láthattuk. Egy boltíves kapu alatt utca van, olyan hídszerű megoldást választottak az utca kialakítására, hogy a mélyebb szinten levő római kori maradványokat is látni lehessen. A római színházban pedig ma is tartanak előadásokat, a vízvezetéken pedig gyalogolnak, így hasznosítják elődeik csodás alkotásait a Spoletoiak.