Muzsay.hu

©2008-2019, Muzsay.hu | E-mail: imuzsay@gmail.com
 

Útleírások - Víva Itália! Víva Szicilia!

(2003. június 9. hétfő. Napi program: Irány Budapest)

Ébresztő háromnegyed hatkor és indulás!

A hazafelé vezető út sima volt. Ildikó folyamatosan filmeket vetített nekünk, amelyeket megígért. Pihenésképpen többször megálltunk, Autó Grill nevű, vegyes rendeltetésű megállóhelyeken. Igazán kellemesek ezek a helyek, kifejezetten az utasok kényelmére szolgálnak. Utolsó külföldi állomásunk Rosenberg volt. Majd Körmenden és Székesfehérváron álltunk meg, ez utóbbi helyen érzékeny búcsút vettünk kísérőnktől, Ildikótól Láthatóan nagyon elcsigázott volt, mintha akkor jött volna ki a rajta az egész út minden fáradalma. Szlovákiába készül, mondta és egész úton hazafelé, már a következő programjával foglalkozott.

Kiindulási ponton a Déli pályaudvar oldalában szálltunk ki a buszból. Irány a Metró, a Batthyány térről felvonszoltuk a bőröndünket és fél kilenckor beléptünk a ház kapuján. Egyébként döbbenten állapítottuk meg, hogy a napfényes Itáliában, sőt Szicíliában sem volt olyan meleg, mint itthon.

A lépcsőház hűvösében összetalálkoztunk Mayával, aki a virágainkat gondozta utazásunk alatt, éppen locsolt és érkezett a kertből. Bizony Ő nem Margit, akinek elhervad minden virág a kezében, minden virágunk kitűnő állapotban, szépségben, dagadozott. Köszi.

Kezdtük életre kelteni a lakásunkat. Már csörgött is a telefon a Lányunk. Megjöttetek? Mikor? Milyen volt? Majd következett a fiunk, Őt nekünk kellett kérdezgetni, mert Ő egy szófukar ember. Lányok? Mindenki beteg volt és van. (?)

De akkor a telefonunk pityegni kezdett, persze lemerült (kikapcsoltuk az áramot). Jó, jó majd reggel.

És milyen jó lett volna valakit még felhívni, milyen jó, de nem lehetett és nem a telefon miatt!

Epilógus

  • Ez az egész iromány abból a felszólításból ered, amit Edit néni mondott a Lányunknak évekkel ezelőtt, hogy „Írjál útinaplót, és majd add oda, hogy elolvashassam. Mert utazni nem tudok, de olvasni igen, és nagy élvezettel át tudom élni a leírtakat, s az olyan nekem, mintha én is ott lettem volna.”
  • Feltétlenül idekívánkozik egy tanulság lejegyzése, nevezetesen: Soha ne vállald el valamiféle tárgyak beszerzését, főleg ne társas úton. Csak egy kis cukorkáról van szó, nem nagy ügy mindenhol lehet kapni Talán említenem sem kellene, hogy, természetesen, sehol sem lehetett kapni. Halálra idegesítettük az útitársainkat, többeknek szóltunk, amikor láttuk, hogy vásárolni mennek, hogy talán, ha szembe jön velük. De senkivel nem jött szembe, velünk sem, az a nyamvadt kis cukorka. Végül – bár nem vagyon teljesen meggyőződve arról, hogy pontosan azt vettük, amit kértek – egyik rohanásunk alkalmával, ráakadtunk egy kis boltra berohantunk, hátha. S lón! Ott volt a pult üvegfala mögött egy heggyel. Az eladó nylon zacskót húzott (a cukorka egyenként csomagolva volt) a kezére és mély sóhajtással mérni kezdte egy hatalmas zacskóba a kincset. (5 Euróért kértem!) Amikor kb. háromnegyed részig telve volt a tasak, jött az Uram és diadalmasan egy egész zsák (nyamvadt kis) cukorkát tartott a kezében, 7, 20 Euró! Azt hittem, hogy a pultban álló férfi a fejemre fogja szórni az addigi munkája eredményét, de nem! Megkönnyebbült szívvel és mosollyal borította vissza a zsák tartalmát. Kereskedelmi mennyiséget hoztunk lehet, hogy a karácsonyfára is azt tették szaloncukor helyett, akik kérték, hogy végre elfogyjon.
  • A fotókról: a fotózásunk (is) sok tanulsággal szolgált, mint például, hogy nem szabad két fényképezőgépet vinni, illetve, ha mégis akkor egyeztetett önfegyelemmel kell fotózni. Szinte minden képünk kétszer lett meg. Nem is beszélve a költségekről. Ráadásul folyamatosan vitáztunk azon, hogy ki készítette az éppen jól sikerült képet.
  • Azok a fotók, amelyek elkészítésért, annyit veszkődtem, nem sikerültek, hol túl sok volt a fény, hol túl kevés. Megállapítottuk, hogy elkerülhetetlen, hogy vegyünk egy jó fotóapparatot. Végül Menyünktől és a Fiúnktól karácsonyra kaptunk egy igen jó fényképezőgépet.
  • Még az is előfordult, hogy a nagy sietségben visszafűztük ugyan azt a filmet, utólag sem sikerült kideríteni, hogy ki volt a hibás. Ráadásul ez a tragikus esemény éppen Taorminában történt, mindenki gondolhatja, hogy milyen mérgesek voltunk.
  • Mindazonáltal nagyon jó kis utazásban volt részünk. Az utazást megelőző felkészüléssel (Uram) és az utólagos lejegyzéssel meghosszabbodott a rövid két hét, tehát mindezekre érdemes időt szakítani.
Forrás, és kiegészítő olvasmányok:
  • Kulcsár Ildikó idegenvezető
  • Mitológiai ABC
  • Művészettörténet Gimnáziumok I-IV. o. számára
  • Wellner István: Itália Panoráma útikönyv
  • Ürögdi György: Róma Panoráma útikönyv
  • Új magyar lexikon
  • Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
  • Axel Munthe: San Michele regénye
  • György István-Neményi Ferenc: Rubljov
  • Szicília album
  • Pompej album
  • Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék és mondák
  • Irving Stone: Kőbezárt fájdalom
  • Internet

Taorminában (vetítővászon foglalta el a teljes színpadot) és Orvietoban (felújítás miatt be volt állványozva a homlokzat), ha más időpontban illetve előbb vagy később jártunk volna ez a két fantasztikus látvány fogadott volna minket.

Írta illetve lejegyezte: Kárpáti Imréné Muzsay Ibolyka Lavínia Fényképeket készítette: Kárpáti Imre és a szerző

Ez a mű nem jöhetett volna létre a Volán Elektronika Matéria Kft. Igazgatónőjének támogatása nélkül. Köszönet érte.

2004. február