• «
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• »

2009. május 17 vasárnap

Na ez a szálloda végre olyan volt, mint amilyennek minden szállodának minimum lenni kellene. A reggeli finom és elég volt, nem csupán csak „mézeskalács”-ból állt. Történt egy kis baleset: a sötétítő függöny elhúzása „jobban” sikerült, mint amennyire szerettem volna és a függöny egy pillanat alatt a földön landolt. Hát azért nem kellett volna lebontani a szállodát! –mondta az Uram, és „kegyesen” felmászott több bocsánat és puszi kiosztogatása után, hogy visszaszerelje a függönyt. Nehogy már megszólják a magyarokat! – morogta.

Reggeli után Visokoba, az egyik legrégebbi bosnyák városba értünk, amely a nemrégiben fölfedezett piramisokról vált világhírűvé. A páratlan régészeti lelet, élénk vitákat vált ki a szakemberek között. A nap- és holdpiramisok régebbiek és magasabbak, mint egyiptomi rokonaik. Internetről: Félmillió turista kereste fel az elmúlt években a boszniai Visoko térségét. Az ok: egy amerikai-boszniai „kutató” szerint, a manapság Piramisok völgyének nevezett részen, legalább 12 ezer évvel ezelőtt épült piramisok találhatók, amelyek egy eddig ismeretlen civilizációtól származnak. Mások szerint az egész egy nagy marhaság.

A piramis jelet mutató kőtömb.

Szabó Frigyes, úgy vettem ki a szavaiból, (bár eléggé körülírta „kéremszépen”) hogy meg van győzve a „hívő” régészek által, a piramisok ténylegességéről. A Nap piramis alatt levő kutató járatba vitt minket, ahol hatalmas kőtömböket láthattunk, amelyekbe piramis rajz, nyilak és rúnaírásos jelek voltak vésve.

Szabó Frigyes, a kőtömb és a régész.

Az alagút megtekintése után az egyik kisebb piramis felszíni ásatásához mentünk. A piramisok eléggé távol voltak egymástól és a hozzánk csatlakozott régész az autójával, maga mellé ültetve Frigyest és Deme Miklósnét (az idős hölgynek ne kelljen hegyet másznia), előttünk ment mutatva az utat az autóbusznak. Kisebb út megtétele után megérkeztünk. Bizony itt fel kellett másznunk a piramisnak vélt építmény kőlapokkal kirakott szerpentinjén, amíg egy kutató ásatás helyszínére értünk. Itt is belekezdtek egy kutató járat ásásába és találtak egy homlokkövet, amely az alagút bejáratának az egyik kapukövének vélnek, amelynek a súlya 60 tonna és szabályos téglatest alakú, egészen biztosan állítják róla, hogy emberi kéz munkálta meg.

Műholdfelvétel Visokoról

A probléma az, hogy az állam hivatalosan nem engedélyezi az ásatást, anyagilag nem támogatja, butaságnak tartja az egész felhajtást. Az amatőr kutatórégész, az Amerikából haza települt, boszniai származású Semir Osmanagić munkásságát nem ismerik el. Szabó Frigyes ezen nagyon fel volt háborodva, hiszen köztudomású, hogy sokszor a nagy felfedezéseket nem szakmabeli, hanem civil, amatőr emberek tették, mint pl.: Henrich Schlimann. (Trója, Műkéné!) Egyelőre 5 piramist véltek felfedezni, melyek közül a legfontosabb és legnagyobb az ún. Nap piramis (Visočica), majd ezt követi a Hold piramis (Pješevica), Sárkány piramis (Bučki gaj), a Szeretet piramisa (Četnica) és a Föld temploma (Krstac). Ezen felül még 2 csúcsról hiszik azt, hogy piramis lehet alatta. Tulajdonképpen az egész helyzetet a háború idézte elő, mert egy műholdfelvétel tanulmányozása során vette észre Semír a gyanús szabályos alakzatokat. Ez senki másnak nem tűnhetett fel csak egy boszniai embernek. Ugyanis Visokoban évszázadok óta rebesgetik, szájhagyományként terjednek mesék, legendák, kis történetek a „piramisok”, a „hegyek viselt dolgairól”. Csodás megmenekülésekről, a hegyen legelésző bárány bezuhant egy gödörbe és valahol a falu határában épségben előkerült, de szól történet hat német katonáról, akiket beszorítottak a partizánok valami barlagszerűségbe és pár nap múlva a folyó partján látták őket. Tehát a boszniai Semir másként látta az Űrből készült felvételeket, mint a társai. A háború befejezése után engedélyt kért és kapott a kutatások megkezdésére, ekkor még támogatta az állam. Ma adományokat gyűjtenek, hogy folytatni tudják a kutatásokat. Szakértőket hívtak a világ minden tájáról, hőkamerás felvételek szerint a piramisnak vélt domb, üreges szerkezetű. Az általunk is megmászott kisebb piramis kövei között mesterséges, betonszerű kötőanyagot találtak, amely tartósabb, mint a mai beton, tehát bizonyítható az emberi kéz munkája. Elhatároztam, hogy ezentúl figyelni fogom a fejleményeket, a jegyzetfüzetembe azonban azt írtam, hogy: Volt ez valami, vagy nem? Tehát a beírásom azt mutatja, hogy nem lettem igazán meggyőzve kár, mert ha már Egyiptomba nem tudtam eljutni és úgy tűnik, hogy nem is fogok, legalább itt a közelben jó lenne látni egy igazi piramist, és miért ne lehetne Európában is? Figyelni fogok!

Továbbutaztunk, tulajdonképpen reggel óta Magyarország felé jöttünk azaz hazafelé, Visoko is a hazafelé vezető út egyik állomása volt és következett Travnik. A város szintén a török megszállás nyomait viseli. Nagyon tetszett az 1757-ben épült Šarena Džamija (tarka dzsámi) és az oszmán vezírek síremlékei, amelyek „csak úgy” állnak az utcán, mint a „takarékszövetkezet”, „útba esik jövet, menet”!

A nemrégiben helyreállított Stari Grad Kastel a középkorból

A hegyoldalban áll Bosznia leghatalmasabb uralkodójának vára. Sehonnan nem tudtam kideríteni, ki volt az az uralkodó aki a „leghatalmasabb” volt és mikor uralkodott. Csak azt tudtam meg, hogy: nemrégiben helyreállított középkori vár. De hát mikor a középkorban, hiszen a török megszállás 400 évig tartott és, mint az pár sorral előbb írtam 1757-ben a törökök dzsámit építettek! Végül pár adatot tudtam meg ezek: 1189. Kulin bán kereskedelmi egyezményt kötött Raguzával (ma Dubrovnik). 1377-ben I. Tvrtko uralma alatt Bosznia királyság lett. 1463. Az oszmán törökök meghódítják Boszniát. 1878 Megkezdődik Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállása. …………………….. 1992-ben Bosznia-Hercegovina, népszavazással kikiáltja függetlenségét. Ezek után a Jugoszláv hadsereg megtámadja az országot. Horvátország, Bosznia-Hercegovina , valamint Szerbia-Montenegró 1995-ben aláírja a daytoni békét! (Ezeket az adatokat csak a kíváncsiságom kielégítése miatt írtam ide, másnak nem kell elolvasnia, de ha már kikutattam!) Szóval lehet, hogy az a „leghatalmasabb” uralkodó I. Tvrtko volt, és a Stari Grad Kastel 1300-1463 között épülhetett valamikor. Tudjuk, hogy egy vár sorsa függ a történelmi eseményektől és attól, hogy éppen ki birtokolja. Minden tulajdonos ízlése szerint formálja, alakítja. A törökök is hasznosították a várat, mert két karcsú torony is magasodik a fotón, amelyet „élőben” észre sem vettem! tehát nagyon valószínű, hogy az „Öreg kastélyt” az évszázadok során folyamatosan építették, mint ahogyan a közelmúltban tatarozták. Nem mentünk fel, mindenki mielőbb otthon szeretett volna lenni, csak a városból felpillantva készítettem egy fotót.

Travnik nagyon büszke világhírű szülöttjére a Nobel-díjas író Ivo Andrič-ra (1892-1975.) Híd a Drinán című történelmi regényéért kapta a kitüntetést. A kiváló író nagy hazafi is volt Nobel-díjának teljes összegét, könyvtárak építésére adományozta. Másik ismert műve: Vihar a völgy felett az oszmán megszállás alatt álló Travnik életéről szól

.

Hivatalos programunk Travnikban véget ért „kéremszépen” mondta Frigyes. Természetesen megálltunk kisebb „technikai szünetre”, ahogyan Szabó Frigyes az ügyes, bajos dolgainkat nevezte, de nevezetességeket már nem tekintünk meg, Horvátországon keresztül tettük meg a nagy utat. Meglehetősen unalmas és fárasztó volt a hazafelé utunk. Ha jól emlékszem 645 km-t tettünk meg egyhuzamban, a már említett technikai szünetekkel megszakítva. Frigyes még egy darabig beszélt, összefoglalta az utunk nagyobb eseményeit, ismét kitért a vallási, etnikai, kisebbségi helyi adottságok elemzésére, de egy idő után abbahagyta, valószínűleg Ő is észrevette, hogy az utasok zöme alszik, vagy rejtvényt fejt, vagy eszik, szóval már senki nem figyelt. Arra figyeltem fel, hogy kikapcsolta a mikrofont, mert intenzív vitába keveredett Deme Miklósnéval, aki közbeszólt, amikor a zsidó, keresztény kultúrával kapcsolatosan fejtegetett egy témát, hogy Őt, mármint, Deme Miklósnét, a keresztény kultúra nem érdekli és azonnal hagyja abba. Még egy darabig hallottam, hogy veszekednek, többen beleszóltak, de inkább vicces volt a balhé, mint súlyos, többen nevettek. Többé mikrofonba Szabó Frigyes már nem szólt. Csendben és fárasztóan telt az idő és múltak a kilométerek. A vidéki utasainkat, mint ahogyan felszedtük Őket, ugyan úgy hazaszállította busz és Budapest határához közeledve folyamatosan potyogtattuk el az utasok nagy részét. Megérkeztünk a Déli pályaudvarhoz, ahonnan elindultunk. Szabó Frigyes megköszönte, hogy az utazási irodával tartottunk, mi meg a szokásokhoz híven megtapsoltuk a Fricit, én is eléggé lelkesen, csodálkoztam magamon, de tényleg megérdemelte a pasi, jó fejnek bizonyult. Tanultam Tőle, több lettem az általa elmondottaktól és ez jó! Majd elhangzott az utolsó mondat, hogy: Hála sofőrünknek Károlynak és az Ő kedves feleségének, hogy haza hoztak minket szerencsésen, és hálával tartozunk Deme Miklósnénak, Aki kiharcolta számunkra, hogy Szűz Mária teljes utunkon velünk lehessen és hazavezérelhessen minket!

Ámen.