• «
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• »

2009. 05. 24. vasárnap

„Hazautazás, útközben rövid megálló Ausztriában Griffen váránál. Érkezés az esti órákban.” Hát kb. ez történt, de még egy kicsit bosszankodtam a Laci rugalmatlanságán. A visszaút mintha hosszabb lett volna, mint az oda út, pedig a km ugyanannyi. Egy angol filmet néztünk Mister Bean, nyaral vagy valami ilyesmi című filmet. Sajnos én nem szeretem ezeket az idétlen, geg tömkeleg filmeket, nagyon untam. Tartottunk kis pihenőket és dél körül megérkeztünk Ausztriába levő Griffen városba, ahol a program szerint a várat kellett megszemlélni. Leparkoltunk a templom mellett és Lacink feltette a kérdést: Ki megy fel Vele a várba és mutatta, hogy hová. Meg volt róla győződve, hogy a válasz az lesz, hogy: senki! Megjegyzem én is borítékoltam volna ezt a választ. Tűző napon, déli 12 órakor, borzasztó fáradtan, mert az utazás is fáraszt, hiába ül az ember, s ha már úton voltunk hazafelé, mindenki szeretett volna mielőbb hazaérni. A művészettörténész jelentkezett, hogy Ő szeretne, erre még vagy öten csatlakoztak, közöttük a Férjem is. Majdnem azt mondtam, hogy ezek nem komplettek, de Laci az élre pattant és már másztak is a fém lépcsőn fel a várba. A többség azonban nem ment sehova, csak kóválygott a templom körül, én is, egyedül. A templom mellett találtam a Turista Információs irodát, ami nyitva volt ugyan, de egy teremtett lélek nem volt sehol. Megnéztem az ásványgyűjteményt, ami tárlókban volt szépen kiállítva. A templom következett, amikor kiléptem a templomból egy fekete kerámiát gyártó műhelyre leltem és a kirakatban vetített filmen a kerámia készítés fázisait tanulmányoztam. Pár lépéssel odább egy hűvös barlangszerű bejáratra lettem figyelmes, kiderült, hogy a vár hegye belsejében, legalábbis a tájékoztató plakát szerint, csodálatos cseppkőbarlang van. Pár Euró volt a belépő és nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem oda mentünk be, mindenki a hűvösre szavazott volna, még ha fizetni kellett volna érte, akkor is, a hegymászás helyett. Ráadásul a többség lent maradt, csak kevesen indultak fel a várba. Vajon miben lett volna több romantika egy romos várban, vagy egy cseppkőbarlangban?

A vár és a várakozó Laci

Internetről begyűjtött információ: A kisváros közepén emelkedik ki az Alpok csúcsai között dombnak tűnő sziklás magaslat, tetején egy várrommal. Ezek a sziklák rejtik magukban a cseppkőbarlangot. A belépőjegyek megvásárlása után, várva a következő csoport indulását, megnézhetjük a bejárat mellett található fazekasműhelyt, a kiállított kerámiákat. Megfigyelhetjük, hogyan formálódnak ki a fazekasmester kezei közül az agyagedények. Barlangi sétánk kb. 20 percet igényel a kiépített, villannyal megvilágított útvonalon Sétánk végén néhány igen érdekes jégkorszaki állat csontmaradványait nézhetjük meg , pl.: egy barlangi ősmedve koponyáját. Ennyit nem tud megtenni egy utazási iroda, hogy megnézze az interneten, hogy mi a látnivaló egy kis osztrák városban, amikor meg kell állni pihenőre? 20 perc, ennyi lett volna még az időigény meg, természetesen a belépő, kibírtuk volna!

Barlang bejárata

A fekete kerámiák

A templom

A kristályok

Hazafelé sem mentünk fel a sztrádára csak kocogtunk, kocogtunk én pedig a „fal felé” fordultam és majdnem hazáig aludtam. Ezzel az utazási irodával biztosan nem utazom többé! Nem azzal volt bajom, amiket láttuk, kizárólagosan a szervezéssel volt bajom és sajnáltam a többieket, hogy például Riminit nem látták, de lehet, hogy mindenki más elégedett volt. Ki tudja?

Arrivederci! Auf Wiedersehen! Viszontlátásra!