• «
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• …
• 7
• 8
• »

2005. 07. 09. szombat

A kitűnő „kontinentális” reggeli elfogyasztása után, késedelem nélkül nekiláttunk London felhabzsolásához! Lefotóztuk a

*macska szobrot.

Előző nap, reggeli futásunk alkalmával, találtunk egy játszóteret, egy aranyos macskaszoborral, de nem volt időnk másra csak éppen az észrevételére. Bementünk a térre és körüljártuk a szobrocskát, magán szobor volt, egy asszony állítatta kedvenc macskája emlékére.

Vettünk bérleteket és utazni is szerettünk volna azonnal vele a Metrón, de nem lehetett. A teljes Piccadilly vonal le volt zárva. (Sajnos egész londoni tartózkodásunk alatt igaz lett, hogy több utazási lehetőséget kellett keresnünk, mert a Metró több szakasza le volt zárva.) Egy nagydarab fekete ember felvilágosított minket, hogy milyen autóbusszal tudjuk helyettesíteni a Metrót. 52-est mondta, de végül nem szálltunk fel mégsem, hanem gyalog indultunk (tervmódosítás!) utunkra.

*Bezárt - magán - park St. Jakab tér *Király nő kápolnája (őrök) *St. James park (mókusok) *Viktória királyné emlékmű *Buckingham palota (őrségváltás, beszorultunk a tömegbe) *Wellington diadalív (I. vh. emlékmű, múzeum, csatajeleneteket ábrázoló mozaikos WC)

A Wellington Square-n szálltunk fel az 52-es buszra és utaztunk rajta a Viktória térre. Előző napi kirándulásunkból adódóan tudtuk, hogy a tér buszvégállomás és itt találhatunk szép, piros londoni autóbuszokat. Készítettünk pár fotót, a buszról és egymásról.

*City bus in London *Westminster katedrális (nem az apátság!) (Felmentünk a toronyba.)

Csak ezután szálltunk először Metróra. Egy kicsit izgultam, hogy nem lesz-e baj, de – természetesen - bár lehet, hogy már nem is olyan természetes, nem volt semmi. Nézegettem az utasokat, hogy vajon Ők nem félnek-e, de teljesen közömbös arccal, nyugodtak voltak, olvastak. (Később tudtuk csak meg, hogy a londoni Metró mindig tömött szokott lenni. Akkor sokan inkább a lassabb, de biztosabb autóbuszt választották, vagy a taxit. Magán autóval London belvárosába nem lehet behajtani!) Az azonban elképesztő, vagy inkább elkeserítő volt, lett, hogy ellenőrizni a londoni Metrón nem lehet senkit. Mindenki olyan nagy pakkal, maga után húzott valamikkel közlekedik, hogy lehetetlen ellenőrizni. Igaz, hogy tele volt a metró rendőrökkel és biztonsági emberekkel, de – szerintünk - feleslegesen. Nyilvánvaló lett számunkra, hogy éppen ez az ellenőrizhetetlen helyzet, a nagy sokaság, a szűk alagutak, a bonyolult felszínre jutási lehetőség lett a terroristák legfőbb lehetősége és célja. Utazásunk során megállapítottuk, hogy egészen biztosan sokkal, de sokkal több embernek kellett meghalnia, mint amennyit mondott a TV. Egy szerelvényben, amikor mi utaztunk, többen voltak 30 főnél, és nem is volt tömeg. Egyik szerelvényből nem lehet átmenni a másikba, és az alagút olyan szűk, hogy oda kimászni, és onnan kijönni lehetetlen! Felfedezésünk hátborzongató volt!

*Tate Gallery (Felfedezésünk: Turner Lásd még: National Gallery) *Temze

77-es autóbuszra szálltunk és a Parlamentig utaztunk.

*Parlament (Parkban a Rodin: Calais-i polgárok szobor!) *Big-Ben *Kincsestorony. *Henry Moore szobor *Metodista templom (John Wesley szobra) *St. Margaret kápolna. *Westminster apátság (Zárva volt, TV stáb, gyerekkórus, irdatlan szél!) *Westminster híd (átmentünk) *Dali kiállítás (Zárva volt) *London Eye

Ezt a sétánkat, mint utólag megállapítottuk, helyzetfelmérésnek voltunk kénytelenek tekinteni, mert szinte mindent zárva találtunk. A London Szeme óriáskerékre mindenképpen fel akartunk szállni, de rengeteg sokan álltak sorba. A Dali kiállítás is zárva volt és azt is meg kell nézni, tehát erre a térségre rá kell szánni egy nem ünnepnap napot. Így a gyaloghídon átjöttünk a Temzén és a Viktória parkban telepedtünk le, hogy ebédeljünk. Az útikönyvünk szerint itt egy Rodin szobornak kellett volna lennie, de nem találtuk. Ettünk, pihentünk egy kicsit és indultunk tovább. A parkban való evésünkkel nem keltettünk feltűnést, mert Londonban nagy divat a szabadban való étkezés, akár késsel-villával, műanyag tányérból, akár a szendvicsevés. Ráadásul letelepedve a fűbe! (És le is lehet telepedni a fűbe, mert szép, tiszta, ápolt, sehol nincs kutyagumi!) *Kleopatra „tűje” (Obeliszk a Temze partján) *Pályaudvar (mellette Mátyás templomféle, kis templom) *Trafalgar tér *Admiralitás kapu (A középső ív le van zárva, kovácsoltvas kapuval, amelyet csak a királynőnek nyitnak ki, csak Ő és a kísérete haladhat át alatta.) *National Gallery (Zárva volt) *Leicester tér (A Soho-ban jártunk: Chaplin, Shakespeare szobrok, „London gyomra” étterem, étterem hátán, mint Brüsszelben.)

A fekete metróvonalon (Black Line) a szállodánkig utaztunk illetve a Tesco Expressz boltig. Vettünk vacsorát. Felfedeztünk egy nagyon finom ételt, azonnal elneveztük London tojásnak. Főtt tojás sárgája puha vajjal, majonézzel elkeverve és belemorzsolva a fehérje. Nem reszelve, nem vágva, hanem morzsolva és úgy belekeverve. Mivel Londonban sós a vaj még sózni sem kellett. Koktél paradicsomot vettünk hozzá. Felséges.

A mi terünk még mindig le volt zárva, sőt egy másik paravánt is építettek. Éppen jött egy tűzoltóautó, kiszállt négy tűzoltó és bevonultak az új paraván mögé. Lehet, hogy valamelyik ház pincéjéből fúrtak át a metró alagútba? A felszínen, előző nap és reggel, nem látszódott semmi. Még egy komplett TV stáb telepedett mellénk, de csak vártak. Újból azt gondoltuk, amit a metrón való utazásunkkor észleltünk, hogy nem mondanak el mindent, hogy ne keltsenek pánikot, de sokkal nagyobb lehet a baj, mint ahogyan azt mondják, odalent! Fogalmunk sincs, hogy hogyan lehet, a földalól kimenekíteni bárkit is, vagy ki tud jönni magától, vagy ott hal meg!