• «
• 1
• 2
• …
• 24
• 25
• 26
• 27
• »

A 2003-as utazásunkkor nem voltunk Sienaban, így – számomra – csak most nyílt lehetőség a két dóm összehasonlítására és őszinte csodálattal, csodálkozással állapítottam meg, hogy a két építmény mennyire hasonlít egymásra! Nagyjából a XII. század végén kezdték építeni román stílusban, majd gótikusban folytatták, mivel évszázadokon keresztül építették, változtatták. Volt olyan időszaka a két templomnak, amikor ugyanazok az építők dolgoztak szépítésükön. A Dómot Arnolfo di Cambio tervezte (Firenze, S. Croce), majd Lorenzo Maitani, és Andrea Pisano (Firenze, Battistero kapuja, Campanile, Pisa) is dolgozott itt egy kicsit. Nem lehet kihagyni Giovanni Pisanot (Pisa építésze, a papájával Nicola Pisanoval a Perugia-ban alkották azt a gyönyörű kutat). Következett Andrea di Cione, és még Antonio da Sangallo, ő volt az a zseniális mérnök (Nem tudom, hogy abban az időben létezett-e ez a kifejezés?), aki kitalálta a kutat, és Giovanni Pisano, végül (?) Ippolito Scalza fejezte be a Dóm építését. Zseniális névsor nem? A gótikus építészet, szobrászat kiemelkedő tehetségű alkotói voltak, utunk során, lépten, nyomon az alkotásaikkal találkoztunk!

Amikor kijöttünk a Dómból szóltunk a Tündének, hogy mi lelépünk. Rendben – mondta - találkozunk a sikló bejáratánál! OK és már szaladtunk is a buszhoz, mert a kút, amit meg szerettünk volna nézni a sikló felső szintjén van, azaz vissza kellett buszoznunk. A kút története nagyon érdekes, ugyanis az avignoni pápaság idején (ugye Szent Katalinnál már volt szó az avignoni pápaságról) felvetették, hogy XI. Gergely pápának vissza kellene térnie Olaszországba, de hova? (Rómába azonnal nem mehetett!) Ekkor esett a választás Orvietora, bizonyára a megközelíthetetlensége miatt. (Tartani kellett az ellenpápa támadásaitól!)

Amikor elkészült a pápai palota kiderült, hogy nincs víz! Ugye a kb 200 m magas tufa platóban nem fakadt sehol sem víz. Ekkor Antonio da Sangallo tervei szerint 1528-1537 között felépítették (pontosabban leépítették) a Szent Patrikról elnevezett kutat. Kettős, spirális rámpa vezet a víz tükréhez: közép fele 72 ablak nyílik a szellemes megoldású lejáratról. A kút 63 m mély és 13 m átmérőjű. Azért kellett a kettős spirál, hogy a vízhordó szamarak ne találkozzanak egymással szembe, tehát egy út vezet le és egy út pedig fel. Bravúros megoldás volt minden készen állt lett víz is, de a pápa soha nem telepedett le Orvietoban, hanem visszaköltözött Rómába!

A pápai palotát mára múzeummá alakították (Középkori fa- és márványszobrok, ötvösmunkák, festmények láthatók itt: Giovanni Pisano, Simone Martini, Luca Signorelli, Perugino és Guido Reni ez utóbbi kivételével minden művészről már valamilyen vonatkozásban volt szó!), a kutat, mint idegenforgalmi látványosságot mutogatják fejenként 5 Euróért. Hát ehhez a kúthoz siettünk, hogy a hét évvel ezelőtti mulasztásunkat bepótoljuk. Nem találtuk meg azonnal. A kapott utasításokat vagy rosszul értelmeztük, vagy nem tudom, de egy kis kóválygás után megkérdeztünk egy helyi lakost (valami árust), ő nagyon szívélyesen mutogatott erre is, meg arra is, végül megállapodott egy erdőszerűnek látszó tájon, hát jó induljunk el arra. Köszöntük szépen és mentünk. Már korábban megnéztem az Interneten, hogy legalább tudjuk, hogy mit keresünk és akkor egyszer csak megláttam azt a „kádszerű” építményt, ami a kút bejárata volt. Ott van! – kiáltottunk egyszerre az Urammal és rohantunk jegyet venni. Én azonban visszajöttem a fenti fotó elkészítése után és a parkban megvártam az Uramat. Jó, hogy nem jöttél! – elég meredek dolog volt, le kell menni a vízig, onnan indul a másik spirál vissza. Lényeg, hogy a kívánság lista kipipálható lett ezzel a mászással. Még maradt annyi időnk is, hogy visszaszálltunk a kis buszra és felvitettük magunkat újra a dóm térre. Így a többiekkel együtt ott álltunk a Dóm előtt, pontosan. Senki semmit nem vett észre, még a Tünde is azt hihette, hogy nem is voltunk sehol, de voltunk!

Orvietoból az újabb és egyben utolsó szálláshelyünkre újra Montecatini Termébe, de egy másik szállodába www.sanmaco-hotl.it igyekeztünk.

Jó kis nap volt ez a 2010.10.09. szombati nap, amikor egy csodás templomot Spoletoban, különös tekintettel a fra Filippo Lippi freskóira, igaz némi izzadás árán, egy félelmetes magasságban épített római vízvezetéket láthattunk. Eláztunk a Marmore-vízesésénél. Orvietoban végre lefotózhattuk a Dóm homlokzatát és lemehettünk a kútba.