• «
• 1
• 2
• …
• 20
• 21
• 22
• 23
• 24
• …
• 26
• 27
• »

elmélet is létezik, melyek közül több is legendákra alapul:

A legismertebb legenda Konrad Justinger krónikája, mely szerint a városalapító Berchtold V. von Zähringen herceg úgy döntött, hogy az első elejtett állatról kell elnevezni a várost, ami a legenda szerint egy medve (németül Bär) lett. A Bär és a Bern szavak kapcsolatának nincs nyelvészeti alapja. A Lexikon der schweizerischen Gemeindenamen szerint a "legmeggyőzőbb elmélet" a következő: A város neve a kelta berna szóra vezethető vissza, ami feltehetően az Aare egy szakaszát jelenthette, majd a szót a gallonromán nyelvű népesség tovább használta, s így az később átkerült a németbe.

A várost Berthold V. von Zähringen herceg alapította 1191-ben az Aare folyó partján. Bern 1353-ban csatlakozott a Svájci Konföderációhoz és vezető szerepet játszott. Belháborúk során 1415-ben Aargau kanton, 1536-ban Vaud kanton csapatai foglalták el és dúlták fel. A későbbiekben az Alpok alatti legjelentősebb várossá fejlődött. Francia megszállás alá került 1798-ban. Svájc de facto fővárosává 1848-ban vált. Hivatalosan (de jure) nincs fővárosa Svájcnak.

A város a folyó által alkotott félszigettől nyugat felé terjeszkedett.  A táj a jégkorszakban alakult ki.

Megérkeztünk. Parkolás, kiszállás.

Az Aare folyó kanyarulatánál egy csodaszép park mellett találtunk magunkat és  az első, amit megláttunk a mackók lakóhelye volt, egy  köves, betonos medve lakás, amelybe felülről lefelé lehetett belátni, azaz fejet hajtva tisztelegtünk a város névadó mackójának. (Mint az Invalidusok templomában Napóleon sírja felett, levő körerkélyen, hogy mindenki kényszerűen fejet hajtson a császár és hadvezér előtt) A mackó, nagyon intelligensen, két lábra állva dörömbölt az ajtón, hogy engedjék be, talán az ebédjéért verte az ajtót, vagy elege lett a sokasodó  turistákból, nem lehetett tudni. Be is engedték, láthatatlan kezek.  Vezetőnk elmondta, hogy ez a kennel már csak az elkülönített hímek lakása, mert a környezetvédők összefogása eredményeképpen, adakozásból, építettek az Aare folyó partjára egy hatalmas füves, vizes, játékos, települést a macik számára. (Készül a hímeké is!) Nehezen ment a gyűjtés, de akkoriban történt, hogy egymás után három újszülött kis mackó is meghalt, ismeretlen okok miatt, ami elég lett ahhoz, hogy belássák Bern lakói, hogy nem maradhat a város névadó társasága méltatlan körülmények között és adakoztak. Eredmény, íme:

Folyópart, árnyék, saját uszoda, sétálóhely, szóval minden, ami a boldog mackó élethez szükséges, persze van rács, de az csak az emberek elkülönítésére szolgál!

Bern fekvése ideális. Az Aare folyó kanyarulatában helyezkedik el, ami védelmi szempontokból is nagyon fontos lehetett korábban, ma pedig a látványosságot szolgálja. A várost majdnem körbe veszi a folyó, amely gyönyörű hidakkal van tele, nyílván réges-régen kinőtte a kanyarulatban levő részt. A belváros a Világörökség része, teljesen egységes, képet mutat. (Éppen úgy, mint Cesky Krumlov)  Az első kép, amelyet az Uram készített a Nydeggbrückéről,  nagyon jól mutatja a város szépségét:

A hídon átmenve elindultunk a Junkern-, majd a Münster-gasseba átváltó utcán a katedrális felé. Itt ért minket, szám szerint már nem is tudom, hogy hányadik, csalódás, mert a hatalmas katedrális teljes felújítás alatt áll és szinte mindene be volt állványozva.

A berni katedrálist 1421-ben kezdték építeni az ulmi Matthäus Ensinger tervei szerint. Ez az épület Svájc legjelentősebb katedrálisa, a kései gótika remeke. A torony építését, azonban nem fejezték be, amely csak 1893-ban készült el. A főbejárat feletti Utolsó ítélet című híres kőfaragásból ennyit láttunk:

Nagyon sajnálatos módon a katedrális minden külső kincsét eltitkolta elölünk, bebújva az hálókkal, leplekkel borított állványzatok mögé

Ezt a szoborcsoportot rejti az állványzat!

Megcsodálhattuk azonban a belső tereket és az üvegablakokat: