Muzsay.hu
©2008-2019, Muzsay.hu | E-mail: imuzsay@gmail.com
Útleírások - Dalmát körutazás
Sétánk során meglátogattuk még a Szent Ignác jezsuita templomot, amelyet 1699-1703 között építettel Ignazio Pozzo tervei szerint, de a templom belül (és a főoltár) csak 1725-re készült el. A Szent Miklós templomot is megnéztük, amelynek 11. századi hátsó része a legrégebbi egyházi építészeti emlék a városban, de csak az elejét tudtuk lefotózni.
Még további templomokat jegyeztünk fel: Domino (Crkva Domino) 1452-ben épült, Szent Sebestyén a 15. században épült, amelyet a franciák börtönnek használtak. és a barokk homlokzatú Rosario- templomokat. A templomok – majdnem minden épületre is vonatkozik -, hogy a földrengésben egy részük elpusztult, de szinte azonnal újjá építették, csak egy kicsit újabb stílusban. Vagy megtartották a román elemeket vagy nem, valószínűleg a szerint, hogy kinek mennyi pénze, ízlése volt az újjáépítéskor.
Az egymás oldalában, hátában levő templom halmazok között eléggé kacifántos az eligazodás, mert például az itt felsorolt templomok közül legalább három a Dominikánus kolostorral van egybe, vagy nagyon közel épülve! A dominikánus rend már a 13. században megtelepedett Dubrovnikban. Azaz 1225-ben jöttek erre a területre és 1228-ban láttak hozzá a kolostoruk építéséhez. Akkor még nem volt városfal, ami védhette volna őket, tehát a kolostort építették úgy, mint egy erődítményt. A folyamatos építkezés több stílust eredményezett. A templom még román:
a kerengő már reneszánsz stílusú. Középen csodálatosan szép kertet láthattunk. A kerengőből nyílik a kolostor múzeuma, amelyben nagyon szép gyűjteményt őriznek, mivel itt nem voltak sokan úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a múzeumba.
Sajnos fotózni nem volt szabad, így kép nem készülhetett. A múzeumban 15 - 16. századi festmények és szobrok gyűjteménye mellett nemesfém tárgyak, régi könyvek vannak kiállítva. A gyűjtemény része az az ereklyetartó, amely Szent István királyunk koponya darabját tartalmazza. Ebben a kolostorban őrizték, a törökök elől a bihari apátságból idemenekített Szent Jobbot. 1771-ben Ragusa diplomáciai segítség fejében ajánlott fel Mária Teréziának, így kerülhetett vissza Magyarországra, a Szent Jobb, melyet ma a Bazilikában őriznek. (A Szent Jobb nemzeti és keresztény ereklye, feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze.)
További utunk során átértünk (ismét, mert a vezetőnkkel együtt, reggel, már jártunk a tengerparton) a városon és ez alkalommal jobban megszemléltük a kikötőt. A távolban hatalmas, több emeletes hajókat láttunk, valószínűleg Földközi-tengeri hajóúton levő turistákat szállító hajókat. A képen jól látszanak azok a kis hajók, amelyekkel a turistákat a városba fuvarozzák. Nagyon jó lehet egy ilyen hajós utazás is!
A tengerpart megszemlélése után visszafordultunk és úgy döntöttünk az Urammal, hogy visszafelé (megint) egy másik utat választunk, hogy még többet láthassunk a városból. Mint ahogyan már az eddigiekből is kiderülhetett első utunk a két kapu között esett meg, a vezetőnkkel végig mentünk a városon a Pile-kapu és a Placa-kapu között. Azután, amikor úgy döntöttünk, hogy „elölről” kezdjük az egész városnézést, a Strossmayerova utcán, néha letérve róla, jöttünk vissza az Onofrio kútig. Majd megint elindultunk a Stradun (két kapu közötti fő utca), természetesen itt is cikk-cakkban. Amikor újra elértük a tengerpartot és visszafordultunk, akkor döntöttünk úgy, hogy akkor most a Peline utcán a fal mellett fogunk visszamenni a Pile-kapuhoz.
A térképen mindez nagyon tisztának és egyszerűnek tűnt, a valóság azonban nem volt ilyen egyszerű! Az itt élő emberek – valószínűleg már nagyon régtől fogva – olyan átalakításokat végeztek (-nek) a házak, falak, templomok átalakításánál, hogy a szegény turista nem tudja eldönteni, hogy hol, milyen volt épületben jár éppen, hogy bemegy, avagy kijön?
Ennek érzékeltetésére ide másoltam egy képet, amelyen – remélem – látható, hogy
két utcába is át lehet menni, de vajon mi volt az épület eredetileg, mert jelenleg kapu, átjáró és felette a fal, melynek a tetején járkálnak a turisták. A másik érdekesség, amit találtunk az utunk során az a „nagyfalba” épített parányi templom, a Szent Lukács. Vajon azért építették a falba, amiért a Kőműves Kelemennét, vagy azért, hogy legyen hol imádkozni, hogy megálljon a fal?
Igyekeznünk kellett, hogy kiérjünk a találkozó helyre ezért már nem bámészkodtunk annyit, de folyamatoson csodáltuk a hatalmas falakat, átjárókat, sima és faragott köveket, amelyből rengeteg van ezen a helyen. Hamarosan a megbeszélt térre érkeztünk és mivel volt még egy kis időnk, hát elemeztük a látottakat.
Megállapítottuk, hogy minket azért „ettek” meg a törökök, mert nálunk nincsen ennyi kő és homokból nem lehet várat, védő falat építeni. De azt is megállapítottuk, hogy egy várost nem biztos, hogy a fala védi meg az ellenségtől, hanem a politikai cselszövés is lehet közreműködő, hol így, hol úgy, ahogyan a politikusok érdeke kívánja. Vajon mit adhatott 1771-ben Mária Terézia a horvátoknak Szent István jobbjáért? De jó példa a mi történelmünk is, mert 1541-ben Török Bálint hívta meg a törököket egy csatára, hogy kiűzzék az osztrákokat, s amíg tárgyalt a szultánnal a