• «
• 1
• 2
• …
• 4
• 5
• 6
• 7
• 8
• …
• 16
• 17
• »

őrizni tisztaságát, ami nehézségekbe ütközött, mivel férje pogány volt. Gyakran bejárt a börtönökbe, és az ottani szenvedő keresztényeken segített ahogy tudott gazdagságával több ember is kiszabadított a rabságból. „Gyógyszerkészítőnek” nevezték, mert megtanulta a gyógyszerek készítését. Azonban az őt kísérő szolgálóleány mindent elárult férjének, aki bezárta a házba és megkínozta. Végül Illíriában szenvedett vértanúságot. Négy oszlophoz kötözték és elégették 304-ben. Tanítóját, Szent Chrizogonust sokáig őrizték egy római börtönben, végül Aquilejában lefejezték.)

Zadar ősrégi város, de a mai látogató számára is élményt adó, gyönyörűen ápolt, gondozott, felújított. Nagyon szép példákat lehetett látni arra, hogy hogyan tud együtt élni a mai kor embere a műemlékeivel, a nélkül, hogy azt tönkre tenné. Úgy tűnik, hogy az „állami gondoskodás” mellett az ott élő emberek is tisztában vannak az értékeikkel, mert például sehol nem lehetett falfirkát látni, ami szerintem nagy tiszteletre enged következtetni a városlakók részéről, a múltjukra vonatkozóan. (Szép dolog!)

A zadari városháza és felújított műemlék épületek

Szent Mária templom megtekintése volt soron, amely valószínűleg szintén a római kövek felhasználásával épült, hiszen a római fórum egyik sarkában áll. A 11. században IV. Petar Krešimir horvát király alapította a templomot, amelyet a Benedek-rendi kolostor mellé építtetett. A templomot a 16. században reneszánsz stílusban átépítették, a velencei fennhatóság alatt! A román stílusú harangtornyot – amely a legrégebbi Dalmáciában – Könyves Kálmán emeltette Zára (Zadar) elfoglalásának évében. A templomhoz csatlakozik a nemrégiben felújított Egyháztörténeti és Régészeti Múzeum is, amelybe a sekrestyén keresztül lehetett bemenni.

Szent Mária templom a rajzon és eredetiben.

Ezt a szorgalmasan dolgozó apácát többször is – titokban – megörökítettem, de nem mertem igazán közel menni hozzá, nehogy észrevegyen. Valószínűleg többen lefotózták aznap, mert nagyon „látványos” vermeeri fények uralkodtak a teremben. Amikor beléptünk a sekrestyébe, azonnal megláttam a fotótémát, de szemben volt az ablak és készítettem ugyan pár képet, de ellenfényben volt az egész, nem lett igazán jó. Amikor kijöttünk az egyháztörténeti múzeumból, akkor kerültem olyan helyzetbe, hogy elkészíthessen ezt a fotót. Itt, és valószínűleg a nyomtatott változatban is sötétebb lesz a kép, mint valójában, de kivetítve gyönyörű. Idős volt az apáca és ülve vasalt, többen mondják, hogy úgy nem lehet, de szerintem igen, én is szoktam. Csillogott a fény a szemüvege keretén és világítottak az anyagok, amit vasalt és az is ami a földön hevert. A fehér fityulája kiemelte a háttérből az arcát, amely egy egyenlő oldalú háromszöget zárt be a két kezével, szóval gyönyörű volt. dr. Sefcsik Jenő a fotó tanárom valószínűleg rajongana ezért a képért. Nekem is nagyon tetszik!

Több minden látnivaló közül ki kell még emelnem az Óratornyot, amely szintén a velencei fennhatóság alatt épült, és Gian Girolamo Sammichelli tervezett 1562-ben.