• «
• 1
• 2
• …
• 19
• 20
• 21
• 22
• 23
• …
• 26
• 27
• »

Cascia

Ebbe a városba is Szent Rita miatt érkeztünk ezért idemásoltam az Internetről a legfőbb információkat, amit Szent Ritáról tudni lehet.

CASCIAI SZENT RITA

Roccaporena, 1381 körül +Cascia, 1447. május 22. Ritát idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. Cascia környékén, a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Közben azonban szívében fölgyulladt az istenszeretet, apáca akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával. Szülei -- valószínűleg kényszerhelyzetben -- odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának nagyon fiatalon férjhez kellett tehát mennie. Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedtek a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól. Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát: előbb meghalt a férje, aki most már tisztelte és szerette őt (egy régi ellensége ölte meg bosszúból). Majd egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket. Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba szeretett volna lépni. Casciában a Mária Magdolna Ágostonos kolostorba jelentkezett, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba. Életének pontos dátumait, így fogadalomtételének évét sem ismerjük. Valószínű azonban, hogy még nem volt 30 éves, amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa, "Umbria gyöngyének'' nevezte őt. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban őrzik.

A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Meglátogattuk azt a kolostort is ahová Szent Ritát nem akarták befogadni, majd amikor egy hajnalon, a kolostor udvarán találták a földön fekve, akkor két „csoda” hatására végre befogadták. Rita eléggé rossz fizikai állapotban volt és nem tudta megmondani, hogyan került oda, amikor a kolostor kaput is zárva találták. Csoda történt, ráadásul kihajtott az a szőlőtőke, amiről az gondolták, hogy már régen kiszáradt. Hát ennek a kolostornak, ugyanazon udvarára mehettünk be és a szőlőtőkét is megtekinthettük, ami az eset óta folyamatosan terem.

Azért ravaszak egy kicsit a casciai emberek, mert láttuk, hogy a valóban nagyon idősnek látszó szőlőtőke mellett két kicsi vessző is le volt dugva biztos, ami biztos, lehet, hogy az idős szőlőtőke mégsem az „eredeti” már? Engem megint baleset ért, mert a beérkezésünkkor olyan tolongás volt, hogy ráestem egy rózsabokorra, és több tüske is belefúródott a kezembe (aminek egyébként tüske nélkülinek kellett volna lennie Szent Rita a tüske nélküli rózsájáról is híres volt). Két tüskét sikerült azonnal kirántani, de egy harmadik makacsul ragaszkodott hozzám, amikor megkértem, egy útitársunkat, hogy, ha van, csipesze húzná már ki, nagy nevetve mondta, hogy van, és mindjárt megoperál és még azt: Te ezen az úton szentté fogsz válni. (Ő is ott volt, amikor nekiestem a ferde lift gombjainak!)  Ha-ha-ha!

Mozgóképcső melletti lépcsőn lépkedtünk le a hegyi városból, amit azért írtam ide, mert láttam, hallottam egy balesetet, és innen is szeretnék a hölgynek jókívánságokat küldeni, ami nem valószínű, hogy valaha is a tudomására jut, de talán, megérzi, hogy valaki gondol rá! A hölgy nem vette észre, hogy a lépcső, amire rálépett, csak felfelé jön, le nem és a lépcső „visszavágta”, teljes lendületével hanyatt esett. Azonnal többen felsegítették, de pár lépés után nekiesett a falnak, nagyon rosszul volt. Nem tudom mi lett a vége a balesetnek, mert nekünk tovább kellett mennünk, de nagyon rossz érzés volt látni és a hatalmas csattanást hallani. Nagyon remélem, hogy nem lett komolyabb baja!

Casciából a szálláshelyünkre buszoztunk: www.hotelarca.com

Szép volt a 2010. október 8., pénteki nap, amikor a jó öreg Szent Francisco és Szent Klára nyomában, Assisiben, a szarvasgombás szalámijáról híres Norciában és két olyan városban Roccaporenában, Casciában járhattunk, amelyeket egy szomorú sorsú asszony, Szent Rita tett híressé.