• «
• 1
• 2
• …
• 4
• 5
• 6
• 7
• 8
• …
• 26
• 27
• »

A Grossmünster volt a kiindulópontja a reformációnak, amelyet a templom plébánosa, Zwingli indított el, 67 pontos tételeiben, amelyet 1528-ban a város elfogadott. Zwingli halála után Bullinger folytatta a munkáját. A tanai beépültek Kálvin tanaiba. A reformáció során a templomot minden díszétől megfosztották, pár freskó maradt, szinte üres lett a székesegyház.

A templomból kijövet vezetőnk közölte, hogy a továbbiakban Ő a Bahnhofstrasse-ra megy és ami útba esik megmutatja azoknak, akik Vele tartanak. Mi úgy döntöttünk, hogy önállósítjuk magunkat. (nem azért jöttünk, hogy kirakatokat nézegessünk!) Megbeszéltük a találkozó helyet és szétoszlott  a csoport.

Visszatértünk a Fraumünsterhez, az Asszonyok templomához, hátha már be lehet menni, lehetett! Ez a templom azért volt fontos számunkra, mert három csúcsos üvegablakát Marc Chagall készítette, amelyeket mindenképpen meg szerettünk volna nézni.  A három üvegablakot három szín jellemzi: Zöld, Jézus életéből ábrázol jeleneteket. A sárga, Sion-ablak, Dávid királyt és az Új Jeruzsálemet ábrázolja. A kék pedig Jákob látomásait jeleníti meg.

A templomot 895-ban Lajos német király kezdte építeni.

Híres még a templom orgonája, amely a kanton legnagyobbja. Az Asszonyok katedrálisának  északi ablakait Augusto Giacometti készítette 1940-ben.

Asszonyok templom látképe és a Chagall által készített üvegablakok.

 A Limmet folyó felett ívelő két híd közötti részen mentünk egy nagy kört, kiszámítva persze a szükséges időt, nehogy lekéssük a tovább indulási időpontot. Így tehát megszemléltük a Limmet folyóra ráépített városházát, annak a túlsó oldalával együtt.

Elzarándokoltunk a St. Péter templomhoz, hogy közelről is megszemléljük a 8,7 m-es óriási számlapú órát a templom tornyán, bemenni nem tudtunk, mert már zárva volt.

Útközben találtunk egy jellemzően német-svájci épületet, ami nagyon megtetszett nekünk, a tetején elhelyezett szarvasról a Szarvas ház nevet kapta. 

Előfordultunk még a Paradeplatzon, egy nagyon tetszetős épület közelében, amikor pár pillanatra éppen elállt az eső.

Ezzel a zürichi sétánkat a zuhogó esőben be is fejeztük, visszatértünk a találkozó helyre, de akkor a férjem kijelentette, hogy Ő még elrohan és megkeresi a Operaházat, mert azt nem hagyhatja ki. Ezzel engem otthagyott egy árkádos ház alatt, amelyről kiderült, hogy a Tartományi Parlament székháza a Limmet folyó partján, ahol velem együtt többen várakoztak az autóbuszokra, vagy az eső elől menekültek be. Ha jött éppen egy busz, akkor pár percig egyedül maradtam, majd gyülekeztek újra és ez így ment egy darabig, amíg a mi útitársaink is elkezdtek