Amikor újra elindultunk, akkor a Vezetőnk is elköszönt hivatalosan a csoporttól, kitöltette velünk a szokásos "elégedettségi kérdőívet", majd közölte, hogy a feladata itt véget ért, Őt is megtapsolták, ezzel az utazásunk véget is ért volna, de még hátra volt 245 km, ami kb. három óra, az előttünk haladóktól függően. Ez az időmennyiség éppen elég egy jó kis - úthoz kapcsolható témájú - film levetítésére. Az autóbusz - láthatóan - rendelkezett azokkal a készülékekkel, amelyek ezt lehetővé tették volna. Nem vetítünk filmet! - közölte a Vezetőnk, akinek már nem volt feladata az utasok szórakoztatása, nem is szólt többet egy szót sem. Ezen teljesen fel voltam háborodva, ugyanis nem értettem, hogy miért? Miért nem lehet filmet vetíteni, amikor egy darab korong kell pluszban az eddigiek mellé, és a busz lehetősége, de az volt neki, úgy látszik csak a korong hiányzott, legközelebb azt is, egy filmet is kell magunkkal vinni!
Azt hiszem ezek után egészen hazáig aludtunk, de nem csak mi, hanem az útitársaink többsége is. Mennyivel másabb lehetett volna a hangulat, ha megnézhettünk volna egy filmet.
Na mindegy! A Bartók Béla úton, ahol valaki kikérte magát a buszból mi is kiszálltunk, előbb hazaérünk a 19-es villamossal, mintha elmegyünk a Blaha Lujza térre és onnan haza. Egyébként onnan is indultunk.
Érdekes, hogy az utazási iroda szinte az egész ország területéről szedte össze az utasokat és még így sem volt tele az autóbusz. Végül is megérkeztünk, nem volt semmi probléma, "sima" utazáson vettünk részt.
Összegezés: Ugyebár az írásom alcíme "itt nincs semmi, azt sem láttuk". Ezt a mondást az Uram találta ki, mint ahogyan azt a szövegből meg lehetett tudni és én ezt átvettem. Ennek a megállapításnak csak részben volt oka a mi készületlenségünk, illetőleg az undoknak mondható időjárás, amiről persze nem tehet senki. Néha a vezetőnk, éppenséggel dönthetett volna másképpen is. Erről egyébként az út ajánlatában szerepelt célzás, hogy az idegenvezető felcserélheti a napokat, változtathat, belátása szerint az útvonalon, programon, de nem tette!
Utólag ezt a nem döntését is megértettem, mert lehet, hogy előre letárgyalt dolgok borultak volna fel. Például hajóutak, mert nem menetrend szerű járatra szálltunk, hanem kifejezetten csak értünk érkezett a hajó. Például!
A kis idegenvezető nő nagyon rendes, aranyos, kedves volt, de annyira nem volt egyéniség, hogy még a nevét sem jegyeztem meg. Akárhogyan is erőltetem az agyamat nem jut eszembe a neve, de még az Uramnak sem. Simán lezavart mindent és kész.
Mi mindig igyekszünk a saját tervünknek megfelelően, hozzátenni az úthoz, mert rájöttünk, hogy vannak lyukak a közös utakon, többet vagyunk képesek teljesíteni, mint mások. Nem sétálunk, nem nézünk kirakatot, nem eszünk sehol, nem ülünk be kávézni. Ennek nem anyagi okai vannak, hanem egészségügyi. Mit ihatnék én egy bisztróban, kávét nem, fagyit nem, sütit nem, gyümölcsöt nem lehet, szendvicset nem eszem (a vacsora teszi ki a napi megehető szénhidrátomat), bort, sört, pálinkát itthon sem iszunk, akkor meg minek beülni bárhova is?
Valahogy nem tudtunk igazán ráhangolódni erre az útra. Svájc "útpótlék" lett, mert a "Balti körutazás" című utunkat lemondták, visszafizették a pénzt. (Előző évben is így jártunk.) Az időpont is "későn" volt azaz két héttel előbb szerettünk volna elmenni. A Lányok balett vizsgájára ebben az időpontban kezdődtek a próbák és izgultam, hogy vajon el tudnak-e jutni rendesen, időben a Menyünk vajon meg tudja-e oldani?
De, ami ténylegesen az útra vonatkozott utólag kiderült, hogy sok minden mellett, amit sikerült látnunk, össze jött egy csomó másik, amit viszont nem és ez nagyon dühítő, mert még egyszer biztosan nem jutunk már el Svájcba!
Mi az amit nem láttunk:
1. Innsbruckban az Aranytetőcskét, tatarozás miatt.
2. Arlberg hágón azért keltünk át, hogy nézhessük a csodás tájat, a szakadó eső miatt semmit nem láttunk a tájból azaz éppenséggel az alagúton is száguldozhattunk volna!
3. St. Gallen: szakadó az eső, miatt azt sem láttuk a városból, amit egyébként lehetett volna. A könyvtárban papucs hiány miatt nem tudtunk rendesen körülnézni, egy csomó időt töltöttünk a könyvtár ajtajában várakozással, aminek semmi értelme nem volt!
4. A Rajna-vízesés nem tudta "igazi" arcát mutatni, szintén a szakadó eső miatt. Nyílván ragyogó napsütésben minden egészen más lett volna, de erről nem tehet senki.
5. Zürichben az autóbuszos városnézésnek semmi értelme nem volt, talán meg lehetett volna oldani, a program átszervezésével, a két templom megtekintése után került volna sor a buszos városnézésre, talán!