• «
• 1
• 2
• …
• 5
• 6
• 7
• 8
• 9
• …
• 26
• 27
• »

A Dóm következett. A dóm vagy Santa Maria del Fiore, 1296-ban kezdték építeni, Arnolfo di Cambio tervei szerint, egy korábbi templom helyén. Mk 149. sz. ábrája

A harangtorony Giotto tervei alapján épült meg 1331-ben. A firenzeiek elhatározták, hogy megépítik a világ legnagyobb kupoláját a templom fölé, csak senki nem tudta, hogy hogyan. Volt olyan terv, elképzelés, amely szerint az elkészült falak közét kitöltik homokkal, amibe pénzt rejtenek el. Ennek a homokhegynek a tetején azután szépen felépítik a kupolát. Amikor elkészültek, akkor majd meghirdetik a homok kihordását a nép között, akik a homokba rejtett pénzért szépen eltávolítják a homokot! Szerencsére ebbe a tervbe nem vágtak bele, hanem kiírtak egy pályázatot a kupola megépítésére. A pályázatot az a Brunelleschi nyerte, aki a Battistero kapu pályázatát Ghibertivel együtt nyerte meg, de Brunelleschi nem vállalta az együtt működést, hanem elment Rómába és ott az antik építészetet tanulmányozta. Most egyedül nyerte meg a pályázatot, vetélytársa nem akadt, tehát egyedül kellett vállalnia a felelősséget. Brunelleschi csak reménykedett abban, hogy amit kigondolt az meg is fog állni, de a titkát építés közben sem árulta el senkinek. A kupolát egy általa kitalált módszerrel kezdte el építeni. A vastagabb belső héjban 64 rejtett spirálvonalban felfelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni. Kortársai Ikaroszként üdvözölték. A város pedig rendeletben tiltotta meg, hogy bárki magasabb épületet emeljen a kupolánál.

A székesegyház alkotói tehát, nagyon neves emberek hatalmas művészek voltak és ennek megfelelően lett gyönyörű és csodás az épület. Nem is beszélve a pompázatos színes márványról, amiből a homlokzat épült. A templom üvegablakait Ghiberti tervezte. A kupola freskója Vasari és tanítványainak alkotása. A székesegyház múzeumában őrzik Donatello: Mária Magdolna szobrát és Michelangelo Négyalakos piétáját, amelyet nem fejezett be, de saját síremlékének szánta, érdekessége a szobornak, hogy a csuklyás férfialakban a saját arcmását faragta bele.

Brunelleschi a székesegyházban van eltemetve, ami egyedül az ő kiváltsága.

Három pillantást vetettünk Dante szülőházára és készült 22 x 2-3 fotó (sajnos az időjárási viszonyok és a hely szűkössége nem nagyon kedvezett a fotózásnak) ezután, újabb csoda következett a Santa Croce templom, a firenzei panteon (XIII. sz.)

A templom előtt áll Dante szobra, nagyon szigorú arckifejezéssel, mintha még mindig nagyon neheztelne Firenzére a száműzetése miatt. Dante Firenzében született és itt is élt, de a várossal a kapcsolata megromlott és Dante elhagyta a várost. Itáliában „csavargott”, ezután és éppen Ravennában tartózkodott, amikor meghalt 1321-ben. Szólnak legendák a testéről, hogy Firenze visszalopta vagy nem, hogy a ravennai sír megsemmisült, majd készítettek újat, de abban ki fekszik, nem lehet tudni, szóval zűrös. Minden esetre a mai helyzet az, hogy Firenze magának követeli Dantét, Ravenna pedig nem adja. Sírja zarándok hellyé vált, több ezren keresik fel évente. Mi is jártunk ott 2009-ben, mármint Ravennában. Mindez azért érdekes, mert az itt látható templomban van Dante emlékműve, ami egy sír, de nem fekszik benne senki. Így tiszteleg Firenze, a nagy, de száműzött költő szülöttje előtt! Ebben a templomban van eltemetve Michelangelo, Galilei, Donatello, Rossini és még sokan mások és ide lenne eltemetve a templom tervezője Arnolfo di Cambio, csakhogy ő izraelita volt és nem lehetett betenni sírját a templomba, így a templom mellett, de igazán közel (!) alakítottak ki a számára egy sírhelyet. Azt, hogy a templom rózsaablaka felett egy Dávid csillag keretű rés, ablak van, azt senki, soha nem kritizálta. És itt található, látható a templom falain, több freskó között, Giotto di Bondone (1266? – 1336?) Szent Ferenc halála című híres freskója. (Mk. 159. sz. ábrája.)

A templom kolostora ma múzeumként működik, ide gyűjtötték össze a templom átalakításai miatt illetve újrafestések miatt a régebbi korok olyan freskóit, amelyeket egyben, épségben le tudtak választani, és azokat, amelyeket az 1966-os nagy árvíz után szedtek le a falakról. Akkor ázott el Cimabue festett keresztje is, mert éppen restaurálni akarták és le volt fektetve a földre, amikor jött az árvíz. Fent a levegőben lógva nem lett volna semmi baja.