• «
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• …
• 23
• 24
• »

(2003. május 31. szombat. Napi program: Róma, Vatikán, Nápoly)

Másnap, mivel még hosszú út állt előttünk, 6 órakor volt az ébresztő. (Ez az állapotunk állandósult a további utazásunk során, mert amikor nem kellett volna korán kelni, akkor is úgy adódott, hogy korán kellett mégis kelni, de erről majd később.) Útvonal: Róma, Nápoly. Célállomás: Granniano. Firenze felé, Rómába visz minden út. A mi utunk vagy 150 km-en keresztül híd, alagút, viadukt, félelmetes. Ildikó felolvasta az itáliai történelemkönyvet. A pun háborúktól (I. pun háború: Szicília megszerzése, II. pun: háború Hannibál az Alpokon átkelve támadja meg Rómát), Vittorio Emanuele-ig, az első-, második triumvirátuson keresztül mindent. Pontban 12 órakor érkeztünk Rómába. Kis –szükséges- pihenő után, gyalog indultunk a Vatikán államba.

Egy mellékutcában feltűnt a „kupola” (Egy lap a művészettörténet könyvemből!) és egyszer csak ott álltunk a Szent Péter téren - a Piazza di San Pietro-n! Hihetetlen.

A piazza tervezője a barokk Róma legnagyobb építőművésze, Gian Lorenzo Bernini volt. Az 1600-as években az új Szent Péter-bazilika készen állott, helyén volt a nagy obeliszk, és a jobb oldali monumentális szökőkút. Bernini egy ellipszis alakú teret alakított ki, amelynek középpontjában áll az obeliszk, és a 240 m hosszú nagytengelyen a két szökőkút. A templom középvonalában haladó, és a 190 m hosszú kistengely meghosszabbításában Bernini még egy kis trapéz alakú térséget alakított ki a bazilika elé, ezzel az amúgy is óriási teret és a bazilikát még monumentálisabb hatásúvá tette, mivel az emberi szem az ellipszis formájú teret kör alakúvá egészíti ki.

A tér két oldalát hatalmas oszlopcsarnok szegélyezi. Ezek az ún. kolonnádok. Az oszlopok 20 m magasak, a kolonnádok tetején levő 140 szent szobra, egyenként 3, 75 m. A középen lévő, több mint 25 m magas obeliszket Caligula hozatta el Egyiptomból, de csak 1546-ban állították itt fel. Körülötte a tér burkolata napórául is szolgál. A két szökőkutat Maderna tervei szerint, de különböző korokban építették. Az obeliszk és a két szökőkút között egy-egy kerek márványlap jelzi a kövezeten az ellipszis gyújtópontjait, ahonnan a négyes oszlopsorok – egymást takarva – csak egynek látszanak. (Természetesen kipróbáltuk és láss csodát, tényleg!)

A kereszténység legnagyobb temploma a Szent Péter-bazilika. Szent Péter (Olvastad a Quo vadis-t?) hagyomány szerinti sírja fölé már Nagy Constantinus császár templomot emeltetett, amelyet 326-ban szenteltek fel. Ez a templom a XV. század közepére, annyira roskataggá vált, hogy újjáépítésére vagy egy új templom emelésére kellett gondolni. Végül Gyula pápa a XVI. század elején rászánta magát a régi templom lerombolására és egy új építésére, Bramante tervei szerint. A pápa és Bramante halála után Raffaello, Sangallo, Peruzzi, majd 1546-ban Michelangelo vette át a munkálatok irányítását. Michelangelo egy új, monumentális kupolát tervezett, amelyet 1564-ben bekövetkezett halála után Giacomo della Porta, kissé módosítva nagy elődjének terveit, fejezett be. A XVII. század elején Maderna előcsarnokot épített a templomhoz, és ezzel a görög kereszt alaprajzú (azaz egyenlő szárú) építményt latin kereszt formájúvá változtatta. Így a reneszánsz stílusúnak indult templom barokk homlokzatot kapott. A bazilikát 1300 évvel Nagy Constantinus után, 1626-ban szentelte fel VIII. Orbán pápa. A bazilika belülről is impozáns. Különböző korokból való kiemelkedő művészeti alkotásokkal büszkélkedhet.

Aki bővebben kíváncsi, olvasson ide vonatkozó művészettörténeti könyveket, tanulmányokat. Kedvcsinálónak csak annyit, hogy itt látható:

• Michelangelo Piétája, amelyet a nagy művész 24 (!) éves korában alkotott,
• A pápai oltár, Bernini 29 m magas csavart oszlopos, aranyozott bronzból készült baldachinjával,
• VI. Pius pápa térdeplő szobra, Canova műve,
• XIII. Gergely pápa (naptár!) síremléke,
• Szent Péter szobra, amelynek lába a sok évszázados simogatástól, csókolástól erősen elkopott.