• «
• 1
• 2
• …
• 6
• 7
• 8
• 9
• 10
• …
• 23
• 24
• »

A Vezúvnak a történelmi időkben igen sok kitörése volt: utoljára 1944-ben. A leghíresebb azonban az i.sz. 79. évi, amikor lávával és főként hamuesőjével betemette a környékén levő településeket, közöttük Pompejt, Herculaneumot és Stabianet. Az első kettő maradványait részben kiásták, és ezek az ókori kultúra iránt érdeklődők számára felejthetetlen élményt jelentenek. Stabianenak még csak néhány házát tárták fel. Az olaszok a Vezúvot kiismerhetetlen, haragos vulkánnak tartják. Kitöréseikor nem csak lávát, izzó köveket és hamut lövell ki, hanem mérges gázokat is, amely elől nincs menekvés. Ez a gázkibocsátás magyarázza, hogy miért nem tudtak elmenekülni a Pompejek, megfulladtak. Csak ezután borította be őket és a várost a hamu. Aki járt már a helyszínen tapasztalhatta, de a különböző fotókon is pompásan látható, hogy a Vezúv milyen nagy távolságra helyezkedik el az elpusztult városoktól. Csakhogy i.sz. 79-ben a széljárás volt olyan szerencsétlen, hogy a már említett városok felé hordta a forró hamut és a gyilkoló gázokat. Milyen hatalmas természeti energiák szabadultak el! A Vezúvnak ma kettős csúcsa van, de valamikor szabályos kúp volt. Azt mondják, hogy a „kétpúpú teve” forma i.sz.79-es kitörés után keletkezett, és ami a két púp között hiányzik, az az anyag temette be a három várost. Pompej egyébként virágzó, szabadelvű, kereskedő és nagyon szexis város volt. Minden hódítójával egyezkedni tudott és kultúrájába (építészet, festészet, szobrászat) beépítette, alkalmazta a hódítók által képviselt, hozott művészeteket. Valószínűleg ez gazdasági értelemben is igaz lehetett. Az a turista, aki a „maga szakállára” látogatja meg Pompejt, a belépőjegyéhez térképet kap és a térkép segítségével utcánként, házanként bejárhatja a hajdani várost. (Legalább egy nap!) Nekünk volt helyi idegenvezetőnk, de nem volt egy napunk. Vezetőnk irányításával és Ildikó tolmácsolásával elég gyorsan, céltudatosan haladtunk. (A talajviszonyok miatt célszerű turistacipőben idelátogatni, akkor örültem igazán az erre a célra vásárolt tornacipőnek, amely további utunk során is bevált.) Fényképek készítése miatt (megvártam, amíg kiürült a tér) rendszeresen lemaradtam a csoporttól (Ugye: előnyök, hátrányok!) Mindig a Férjemtől kellett kérdezni, hogy: Mi volt a látványosság? A fotózás miatt, ráadásul, a sétaút kétszeresét tettem meg, ugyanazon idő alatt, mint a többiek, de nem bántam. A valaha létezett kultúrának, egészen csodálatos módon megmaradt nyomdokain haladni, hátborzongató érzés. Többször megfordultam, hogy talán éppen akkor lépett ki egy vásárló a pék boltjából, forró kenyérrel a hóna alatt, vagy talán kocsi kerekének zörgését hallom a hátam mögött, vagy „menyecske jön, korsó a kezében” az útkereszteződésben levő kúthoz, vízért. Mindent tudtak ezek az emberek. Kár értük, de Ők, szerencsétlenségükkel, a kultúra örök életű hőseivé váltak, a mi szerencsénkre.

Tiszteletből, nem írtam többet Pompejről, mert nem akartam kiemelni egyetlen épületet sem a másik rovására. Annak, aki majd elolvassa ezt a kis dolgozatot, szívesen kölcsönadom a Pompejben vásárolt könyvet, amely a helyhez méltó módon írja le, fotókkal, és a hajdani látványnak megfelelően kiegészített ábrákkal, mutatja be, ezt a ma is csodálatos helyet.

(Újsághír, már itthon (MTI): Pompejben olasz régészek mintegy 2300 éves házakra bukkantak, a legöregebb lakóépületekre, amelyeket a Vezúv által elpusztított dél-olaszországi városban eddig találtak. Egy egész lakónegyedről van szó – közölte Filippi Coarelli, az ásatásokat vezető régész. A padozatot és a falakat borító különösen jó állapotban fennmaradt drága csempékből arra lehet következtetni, hogy a lakóházak Kr. előtt a III. évszázadban épülhettek. Később ráépítették ezekre az épületekre, és ez a magyarázat arra, hogy a Vezúv 79-ben történt kitörésekor nem pusztultak el.)