• «
• 1
• 2
• …
• 18
• 19
• 20
• 21
• 22
• 23
• 24
• »

(2003. június 7. szombat. Napi program: Kiköltözés, Messina, kompozás Villa St. Giovanniba, szállás elfoglalása Granniano Park Hotel.)

Ezen a reggelen, amikor megkezdtük a hazautazást, ismét hajnalban ébredtem és újra végigcsodáltam a napfelkeltét. A hivatalos ébresztő hat órakor volt, addigra a nap már teljes fényében ragyogott és túlságosan is árasztotta a hőjét. Hét órakor már úton is voltunk. Irány Messina. Valahol a félúton kaptunk egy kis cigi, és egyéb szünetet.

Délelőtt fél 12-kor érkeztünk Messina főterére, hogy 12 órakor kezdődő órajátékot meghallgassuk, megnézzük. Messina főterén terpeszkedik a katedrális, amely a réginek tűnő hatása ellenére majdnem teljesen új. A második világháború során, 1943-ban, lebombázták az amerikaiak, felépítették és utoljára a két évvel ezelőtti földrengésben sérült meg nagyon. (Ildikó izgult, hogy ne legyen beállványozva, mert tavaly még be volt!) Rendbe hozták. Csodával határos módon egyetlen egy mozaik mindig „megúszta” „Szűz Mária a kis Jézussal” című kép.

Látványosság a dómon kívül az asztronómiai óra. Fél 12-kor még csak a halál körük forogtak az alakok. 12-kor beindult az egész szerkezet. Istentelenül bőgött az oroszlán, majd kukorékolt a kakas. Természetesen több száz turista bámulta a látványosságot és majdnem mindenkire jutott volna egy árus is, de én nem láttam, hogy valaki vett is volna valamit.

Néztem és hallgattam az órajátékot, már éppen azt gondoltam, hogy milyen népbutító marhaság (bár a maga idejében ez valóságos csoda lehetett), amikor elkezdte harsogni az Ave Mariát! Egyáltalán nem volt megható, sőt, de én már bőgtem is a napszemüvegem mögött, majdnem úgy, mint az oroszlán. Az Ave Maria hangjai alatt minden szinten megmozdultak a tetőtől-talpig színarany alakok, katonák, papok, angyalok vonultak körbe-körbe. Akinek tiszte volt, mind meghajolt a Szűz Mária előtt. Az Uramat közben valahol elveszítettem – jobb is legalább kibőgtem magam, ebben a nagy tömegben, egyedül – nem hiányoztam Neki. De amikor meghallotta az Ave Mariát megkeresett. Mellém állt, megsimogatta a karomat, de nem szólt egy szót sem, szerencsére.

Jó szokásunkhoz híven ismét beszálltunk a buszba és pár perc múlva minden további teketória nélkül bemasíroztunk a hajóba! Ugye látják! – így az Ildikó. Milyen simán megy minden, ha nem sztrájkolnak az alkalmazottak, de itt nagyon erős a „szakszervezet”. Tapasztaltuk, a csuda vigye el! Simán kiszálltunk a buszból és irány a fedélzet. Engem az utolsó vaslépcsőről cibáltak vissza, hogy: Az már a kapitányi toronyba vezet, csak nem Te akarod átvinni a kompot a kontinensre? Nem! – válaszoltam már nevetve.

Csodálatos hajóút vette kezdetét. Az erős szél szánkba fújta a sós, párás tengeri levegőt. Minden irányból jöttek-mentek a kisebb, nagyobb hajók. Csodásan fodrozódott a víz a hajók nyomában, kellemesen ringatott, szóval nagyon jól éreztük magunkat, sajnáltuk, hogy mindjárt vége lesz az utunknak.

Így búcsúztunk el Szicíliától a hajó majdnem legfelső emeletén a ruhánkat lerángató erős tengeri szélben állva.

Ave Maria. Hosszú utat tettünk meg és még további rengeteg km állt előttünk, ezért csak félóra szünetet kaptunk egy Autós grill-ben. Az Urammal fel-alá járkáltunk az árnyékban, hogy megmozgassuk a tagjainkat. Gyors egymásutánban elszívtam kettő darab cigit, majd a csapattal visszaszálltunk a buszba, és este fél nyolckor érkeztünk a szálláshelyünkre Grannianoba.

A múltkori szemetes utca, mint hernyóból a lepke, csodálatos átalakuláson ment keresztül. Ragyogott. Feldíszítve mindenféle csecsebecsével, lámpafüzérekkel, kivilágítva, tele emberekkel, zenével, elárusító helyekkel. Cukorka és az édességek ünnepe volt és Pünkösd. Kicsit sétáltunk, de mivel nekem az édesség „tiltott gyümölcs”, nem vittük túlzásba a nézegetést.

Elfoglaltuk a szobánkat. Az utunk elején aludtunk itt három éjszakát, „szoba kilátással a Vezúvra”. Nem ugyan azt a szobát kaptuk, de nem volt baj, mert olyan párás volt a levegő, hogy jóformán a szemben levő házat nem lehetett látni, nemhogy a Vezúvot. Összetoltuk az ágyakat, fürödtünk és már aludtunk is. Természetesen a szokásos szeánsz lebonyolítása nem maradhatott el. (Naplóírás, látottak összegezése, másnapi kaja elkészítése stb.) Este még három tűzijáték volt a Nápolyi-öbölben, kettőt láttam a harmadikat csak hallottam. (Ehhez is hozzá lehet szokni!)